„A Monarchia korában Bécsben külön móri borozó volt…”

/A kép illusztráció! – Fotó:Fortepan.hu/Bauer Sándor/

Talán ma is érdekesek lehetnek Mór történetével, ezen belül is a móri borral kapcsolatos régi híradások – mint például ez:

„…Fényes Elek a 19. század közepén a csókai, móri, kincsesi, isztiméri, váli, diósdi, érdi, velencei, nadapi, sóskúti és zámolyi borokat tartotta a legjelentősebbeknek.

A hegyvidéken elsősorban fehér, a Duna-menti dombsor településein (Érd, Ercsi, Adony, Rácalmás, Dunapentele, Dunaföldvár, Paks) a múlt században még vörös bort termeltek.

Ekkor a Keleti Bakonyban, Vértesben és a Mezőföld egy részén termett fehér bort a komáromi, pozsonyi és nagyszombati kereskedők egységesen móri bor elnevezés alatt hozták forgalomba a Felföldön…

…A 19. század második felében a móri borvidék (Mór, Pusztavám, Csókakő, Csákberény, Söréd) küzdötte fel magát minőségi borvidékeink közé.

Az első világháború végéig Németországból, Csehországból, főként Ausztriából jöttek ide a borkereskedők.

A Monarchia korában Bécsben külön móri borozó volt. Egyedül Mórról a múlt századi filoxéravészt megelőző időszakban évenként 50 000 hektolitert meghaladó bort vittek ki.

Az osztrák borkereskedők gyakran transzport hordókat is rendeltek a móri kádároknál. A bortermelő községekben a borkereskedelmet szervező, bonyolító alkuszok, cenzárok, ügynökök és fuvarosok rétege alakult ki.

Forrás:Library.hungaricana.hu/ Íme az én népem. – Szent István Király Múzeum közleményei: B sorozat (1995)

Kiemelések tőlem – A szerk.