Szülőföldem szép határa – Móri séták 1974-ben 1. rész

/A képen: Mór látképe, a bányászházakkal (a mai Cserhát utca) – Forrás: Library.hungaricana.hu/Magyar Hírek, 1974/

Talán ma is érdekesek lehetnek Mór történetével kapcsolatos régi híradások – mint például ez,  amely 1974-ben íródott (HÁROM részben közöljük!):

“SZÜLŐFÖLDEM SZÉP HATÁRA          Móri séták

A móri múlt

„Nagyon örülnék, ha Szülőföldem című cikksorozatuk keretében egy riportot szentelnének a Fejér megyei Mórnak.”

De melyik Mórnak?

Annak a régi falunak, amelyet a levélíró gyermekfővel ismert, vagy annak az újnak, amelyet több évtizedes távoliét után édesapja emléktáblájának leleplezése alkalmával kis időre viszontlátott? Annak a nagyközségnek, járási székhelynek, amely Fejér megye rongyos zsellérfalvai között módosnak számított, bár a termőföld 52 százaléka két arisztokrata család birtokában volt, s a lakosság 99 százaléka osztozkodott a fennmaradó 48 százalékon. Két családdal szemben kétezer család, fele németajkú, a fele magyar, akik még egymás templomának a küszöbét sem lépték át.

Mit villantson föl ez az óhajtott riport a móri múltból és jelenből? A XVII. század végén kezdődött „második” történelmi korszakot, amikor a török hódoltság alatt elnéptelenedett falut bajor-württem- bergi telepesek újjáépítették, a kapucinusok zárdát és templomot emeltek, a szorgalmas móriak megteremtették a szölőkultúrát?

Vagy a XX. század első harmadát, amikor a geológusok felfedezték, hogy a tatai szénmedence peremvidéke Mór, Kisgyón és Pusztavám alatt fekszik, s Zacskó és Társa megnyitotta a móri bányát. A falu ekkor jelképesen két tűz közé került. A föld mélyében a szén várta, hogy kitermeljék, a föld felszínén a lélekmelegítő borok érlelődtek, s e két roppant vagyon között a példátlan nyomor vermei húzódtak.

Ellentmondások ?

Mórott ezek az évtizedek az ellentmondások jegyében vánszorogtak el. A harmincas években gyújtogató nyugtalanította a falut. Fellobbant egy bányászviskó, vagy egy szegényes paraszti porta, kivonult az önkéntes tűzoltóság. Alig fogtak hozzá az oltáshoz, a falu másik végében is kiütött a tűz.

Az égő házak mellett papírszeletek hevertek a sárban, a gyújtogató üzenetével:

„Gyújtogattam ma és holnap is gyújtok, közben veletek együtt oltok.”

A gyújtogatót sohasem sikerült leleplezni és elfogni, a csendőrség nem is nagyon erőlködött. A móriak azt rebesgették, hogy a gyújtogató a helybéli épületfa-kereskedő zsoldjában gyújtogat, aki meggazdagodott, azután elköltözött a faluból. Az éjszakai tüzek akkor abbamaradtak…”

“Forrás:Library.hungaricana.hu/Magyar Hírek, 1974 (27. évfolyam, 1-26. szám)  / 1974-11-09 / 23. szám

FOLYTATJUK!