“A Móri ezerjó” – 3. rész: “Ez még nem murci, ez a szamártej”

/A képen: Móri látkép – Forrás: Library.hungaricana.hu/Magyar Hírek, 1974/

Talán ma is érdekesek lehetnek Mór történetével kapcsolatos régi híradások – mint például ez,  amely 1974-ben íródott (HÁROM részben közöljük!):

HARMADIK RÉSZ:

“…S változnak a fajták. Aki manapság nagyobb tételben óhajtana móri Ezerjót vásárolni, annak vajmi nehéz lenne a dolga, mert az Ezerjó rovására egyre több a Leányka, az egész országban honos Olaszrizling és a fiatal Tramini. A „Borbiblia” megemlíti még a Muskotályt, a Rizlingszilvánit és a Cirfandlit.

Azt jelentené ez a folyamat, hogy megkondult a harang a „rossz adó — Ezerjó” fölött? Aligha. Okszerű gazdálkodásról van szó, nagyobb hozamú, de azonos értékű, vagy még értékesebb borok fajtaváltásáról. Ez a jelenség egyébként az egész mezőgazdaságon átvonul. Ki tagadná, hogy a nagyhozamú búzák teljes joggal szorították ki a régi fajtákat? A többszörös termést adó hibridkukoricák a vegyes fajtákat?

Az állami gazdaság és a termelőszövetkezet sem szakított végképp a móri Ezerjóval, csak éppen többet ültet az újakból, alkalmazkodva a világ alaposan megváltozott borízléséhez, amely változást a szakértők azzal magyarázzák, hogy a háború elpusztította az óborkészleteket, a borivók felfedezték a friss, fiatalos borokat s kegy- vesztetté váltak az orvosság jellegű, nehéz óborok. Persze nem kell attól félni, hogy a tokaji aszú is kegyvesztett lesz.

A móri szőlősgazdák, akik saját tábláikon termelnek és munkájukat szakcsoportba tömörülve könnyítik, éppoly szívósan és keményen ragaszkodnak az Ezerjóhoz, mint telepítő őseik. Amíg a nagyüzemi táblákon teljes erőbevetéssel folyik a szüret, a szőlősgazdák már azt hallgatják a pincegádorban, hogyan forr a must?

Ezen a viharos, csatakos őszön korábban megszedték a tőkéket, mennyiségre jó közepes termést takarítottak be, de a minőség elmarad az elmúlt évek minőségétől, leginkább az 1957-es évjárattól, amikor a hosszú, meleg ősz meghozta a túlérést, az Ezerjó bogyói éppúgy betöppedtek, mint a tokaji aszú lilás szemei s ebből az „Ezerjó aszúból” abban az esztendőben különleges csemegebort szüreteltek.

A pincesor egyik vén borhajlékában magunk is meghallgattuk a must finom neszezését, majd a gazda lopótökkel meghúzta a hordót és pohárba csordította a zavaros nedűt.

Ez lenne a híres móri murci, amelynek pezsdítő, vidámító hatásáért a régi őszökön népes társaságok gyülekeztek Fehérvárt, a palotai kapunál, ahol Kis Kálmán beszálló vendéglőjében mérték a jeles italt?

— Ez még nem murci — világosít fel a gazda —, ez a szamártej. Amikor a must kotlós kezd lenni, akkor még szamártej. Amikor a tejes derengést elveszítve kezdenek kiütközni a zöldfehér színek, de még nem átlátszó a bor, akkor murci. Ha karácsony táján erre járnak, akkor megkóstolhatjuk az igazi, kiforrott móri Ezerjót. Mert azért még van belőle jócskán. “

“Forrás:Library.hungaricana.hu/Magyar Hírek, 1974 (27. évfolyam, 1-26. szám)  / 1974-11-09 / 23. szám