(a kép illusztráció)
Mór történetének egyes korszakaival, az “őslakos” móriak, illetve a Mórra évszázadokkal ezelőtt betelepített német lakosság életével, szokásaival, mindennapjaival több alkalommal foglalkoztunk. Mindezek azonban szinte kimeríthetetlen témát szolgáltatnak…
“…A tűzoltáshoz szükséges eszközök beszerzése a bíró feladata volt. Elég későn, még csak 1881-ben alakult meg az itteni tűzoltó egyesület.
Főparancsnoka báró Trauttenberg Frigyes lett, elnöke Grossinger István szolgabíró.
Az elöljáróság – a kapucinusok engedélyével – a templomtornyokban figyelőszolgálatot szervezett.
A községháza felépítése után a figyelők ennek tetőteréből kiemelkedő tornyocskában teljesítettek szolgálatot.
A móri tűzoltóságnak a két világháború közötti életébe Friedmann Ferenc Liszt F. utcai lakos nyújtott betekintést, aki akkoriban hosszú időn át a csapat vezetője volt.
A község eleinte öt – majd hat kerületre lett osztva, minden kerületből 2-2 háztulajdonosnak éjjelente szolgálatot kellett teljesítenie. Figyelnie az esetleges rendbontást, vagy a tűz kitörését.
Előbbit a csendőrségnél, utóbbit a régi községházában élő Friedmann családnak kellett jelenteni. A család férfitagjai kürtszóval riasztották a közelben lakó tűzoltókat. E hangszer kezelésére még a lányok is ki lettek oktatva.
A községházban elhelyezett tűzoltószertárban 3 fecskendő, egy szerkocsi és két lajtos kocsi állt, mindig vízzel megtöltve.
A család egyik tagja a szomszédos templomba szaladt a vészhírrel, amit a sekrestyés a harangok megkongatásával továbbított a lakosság felé. A tűz irányát nappal az arrafelé néző toronyablakba helyezett vörös zászlóval, – éjjelente pedig viharlámpával jelezték.
A közelben lakó fogatos gazdák felszerszámozott lovakkal a szertárhoz siettek, s a lajtokat, fecskendőket a tűz színhelyére vontatták.
A sietség nem volt egészen önzetlen. A tűzhöz elsőnek megérkező az elöljáróságtól 5 pengő jutalmat kapott.
Egy pár lovat Széchen gróf is mindig készültségre rendelt a kastélya melletti istállóban tűz esetére, vagy ha egyik emberét betegség vagy baleset miatt hirtelen kórházba kellene szállítani.
A segítőkész emberek a tűz közelében levő kutakból vizet merve, a tele vödröket csatárláncban kézről kézre adogatták, s az utolsó a vödör tartalmát a szivattyú tartályába öntötte.
A szivattyú mindkét oldalán levő nyomórudat 2-2 ember nyomta.
Egy már lángban álló épület oltása lehetetlen volt. A tűzoltók a szélirányban álló épületek szalmatetőzetét locsolták, hogy az arra hulló égő szalmacsóvák azt ne tudják lángra lobbantani.
A fenyegetett házakból az udvar közepére hordták ki a bútorokat, s az állatokat is kivezették az istállóból…”
(Részlet Schwartz Alajos: A móri németség története és élete c. könyvéből – a szerző engedélyével)
Írj Te először kommentet "Így ment a tűzoltás Móron annak idején"