/Fotó: Dr. Némethné Utry Edit saját archívumából/
Nem Móron, még csak nem is a környéken született, hanem az ország másik végéből került ide Dr. Némethné Utry Edit. Az itt töltött évtizedek alatt igazi otthonra talált városunkban. Előbb pedagógusként, később vezetőként, valamint több helyi társadalmi szervezet tagjaként is tevékenykedett. A Móri Polgármesteri Hivatal Humánügyi Irodájának vezetőjeként megy nyugdíjba jövő év elején. Ez alkalomból beszélgettünk:
– Hol nevelkedett, és hogy vezetett az útja Mórra?
Szüleim hatodik gyermekeként születtem Miskolcon. Kilenc éves koromban kezdtem el hegedülni, a miskolci Vasgyári Zeneiskolában, ahol a muzikalitásomra felfigyelve tereltek szüleim és akkori tanáraim zenei pályára. Zeneművészeti Főiskolai diplomámat is szülővárosomban szereztem 1981-ben. A főiskolás éveim alatt az ózdi Erkel Ferenc Zeneiskolában tanítottam, ahonnan több növendékemet tudtam zenei pályára állítani.
-Felnőttként került ide. Mit tudott a városról, amikor ide költözött?
Vannak sarkalatos pontok az ember életében, amikor érzi, hogy most itt az idő és merni kell változtatni. Borsod megyei lakosként mindig is nagyon vonzott a Dunántúl, három helyszínt választottam ki, ahová a városok elhelyezkedése, fekvése miatt szívesen költöztem volna, köztük volt Mór is. 1988 nyarán, az első látogatásom alkalmával már éreztem, hogy ez jó hely, tetszett a gyönyörű természeti környezete, az emberek kedvessége, segítőkészsége és összességében a kisváros atmoszférája. 1988. augusztusa óta Mór az otthonunk.
-Hogy emlékszik vissza a zeneiskolában eltöltött tanári, illetve intézményvezetői évekre?
Az 1988- 89-es tanévtől a zeneiskolában tanítottam hegedűt. Sok tanítványom volt, a kezdőktől egészen a végzős korúakig. Hivatásom és a hobbim is a zene és a tanítás volt, így nagy örömmel töltött el a munkám és a tanítványaimmal együtt megélt sikerek, olykor kudarcok. 1990-ben neveztek ki a zeneiskola igazgatójának. Nagyon lendületes zenei életet tudtunk kialakítani kollégáimmal, folyamatosan nőtt a zeneiskolás tanulók létszáma, a fúvószenekarunk mellett vonós zenekarunk is volt, koncerteket adtunk és hangversenyeket szerveztünk, nagyon szép időszaka volt ez az életemnek. Intézményvezetőként is mindig az volt a célom, hogy az igényes kultúrát szerető és tisztelő ifjúságot neveljünk, a zene szeretetét úgy mélyítsük el a növendékekben, hogy az életük részévé váljon, és mindig örömmel gondoljanak vissza a zeneiskolás éveikre.
Jó érzés ma látni, hogy volt tanítványaink számára fontos maradt a zene és már saját gyermekeiket viszik zeneiskolába. Ezzel párhuzamosan a közéletben is aktív szerepekkel ajándékozott meg a sors. 1992-től 2000-ig a Pászti Miklós Zenei Nevelésért Alapítvány elnöke voltam, majd 1994-1998-ig Mór Városi Önkormányzat Képviselő-testületének tagjaként, valamint az Oktatási és Kulturális Bizottság elnökeként tudtam képviselni a számomra kiemelten fontos szakterületeket, az oktatást és a kultúrát, melynek már akkor is fontos szereplői voltak a helyi civil szerveződések. Szakmai igazgatói munkám elismeréseként 1998-2002-ig én képviselhettem a Fejér megyei zeneiskolákat a Magyar Zeneiskolák és Művészeti Iskolák Országos Szövetségében. Ebben az időszakban szereztem meg a közoktatás vezetői és pedagógus szakvizsgát.
-Úgy tudom, két évtizedet töltött el a Polgármesteri Hivatal Humánügyi Irodájának vezetőjeként. Mik voltak a fő feladatai?
2000-ben, közel 20 éves pedagógusi és 10 éves vezetői tapasztalattal városunk akkori vezetése felkért az újonnan létrehozott Humánügyi Iroda vezetésére. A lelkemnek hosszabb idő kellett az átálláshoz, hiszen a hivatali munka azért más világ, de igyekeztem felvenni a fordulatot. Megszereztem a közigazgatási alap-, majd szakvizsgát, közben pörögtek a fejemben a gondolatok, hogyan is tudnám majd megvalósítani ennek a nagy területnek az átfogását. Elképzeléseim megvalósításához támogatást, segítséget kaptam a város mindenkori vezetésétől, a képviselő-testülettől, az intézményektől, valamint azok vezetőitől, a civil szervezetektől, a kollégáimtól és nem utolsó sorban a számomra legfontosabbaktól, szerető családomtól.
Főbb feladataim a Humánügyi Iroda napi munkájának irányítása, szervezése, a városban működő nevelési, oktatási, közművelődési intézmények munkájának segítése, a városi rendezvények koordinálása, az önkormányzati rendezvények szervezése, lebonyolítása. Az önkormányzat által fenntartott nevelési és közművelődési intézmények fenntartói feladatai, az egészségügyi alapellátással kapcsolatos szakmai egyeztetések koordinálása, valamint a Móri Többcélú Kistérségi Társulás által fenntartott óvoda fenntartói feladatai.
Részét képezte a munkámnak városban működő intézményekkel, az egyházakkal, a civil szervezetekkel, – a Humánügyi Iroda feladatkörét érintően – kapcsolattartás, munkájuk segítése, egyeztetések lebonyolítása, valamint a városi ösztöndíjak, a Bursa Hungarica, a helyi civil szervezetek, sportszervezetek pályázataival kapcsolatos feladatok. Feladatom volt továbbá a köznevelési, közművelődési intézmények vezetői megbízásaihoz kapcsolódó pályázati eljárások lebonyolítása, az iroda szakterületét érintő bizottságok munkájának segítése, képviselő-testületi előterjesztések készítése, a városról megjelenő kiadványok, újságcikkek, ünnepi beszédek, egyéb tájékoztató anyagok összeállítása, korrektúrája.
-Megvan már az utódja?
Igen, 2020. január 1-jétől dr. Horváth Éva aljegyző, aki emellett eddig a Közigazgatási és Szociális Irodát vezette, ezt követően továbbra is aljegyzőként a Humánügyi Iroda vezetői feladatait fogja ellátni. Ezzel egy időben őt Pintérné Auer Izabella váltja a Közigazgatási és Szociális Iroda vezetői posztján.
/Fotó: Dr. Némethné Utry Edit saját archívumából/
– A Városi Közművelődési Közalapítvány elnöke is. E tisztségét megtartja? Mi a funkciója e szervezetnek?
Nagy megtiszteltetés számomra, hogy a képviselő-testület megbízásából, 2012-től a Városi Közművelődési Közalapítvány elnökeként tevékenykedhetek a kuratóriumi tagokkal közösen. A közalapítvány kuratóriumának megbízatása 2022. szeptember 17-én lejár, amennyiben újra bizalmat kapunk a képviselő-testülettől, akkor továbbra is a legjobb tudásunk szerint kívánjuk ellátni feladatainkat.
A Városi Közművelődési Közalapítvány fő célja, hogy segítse és támogassa azokat a civil szervezeteket, egyesületeket, közösségeket, alapítványokat, amelyek városunkban értéket képező művészeti tevékenységet folytatnak. A helyi kulturális civil szervezetek támogatása mellett a kuratórium közel hét éve – hagyományteremtő szándékkal – támogatja és szervezi azokat a városi koncerteket, amelyekkel közelebb hozza Kodály Zoltán célkitűzését, hogy „Legyen a zene mindenkié”. Az elmúlt két évben a járványhelyzetben minden felülíródott, de elkötelezettségünk a kultúra terjesztése és támogatása iránt, nem hagyott alább. Ebben az évben Szabó Ádám és zenésztársai koncertjével ajándékoztuk meg a Bice-Bóca Egyesület tagjait, az átütemezetten ünnepelt 30.éves évfordulójuk alkalmából, szeptemberben tanévnyitó Halász Judit koncertet szerveztünk a nagycsoportos óvodásoknak és kisiskolásoknak, Mórról szóló mesekönyv grafikai költségeit finanszíroztuk és különdíjakkal támogattuk a Wekerle Centenáriumi Év kulturális eseményeit.
-Utóbbival sok saját szervezésű programot szerveztek. Melyek a legkedvesebbek, legemlékezetesebbek Önnek és miért?
Nagyon szeretjük ezeket a rendezvényeket és ami még ettől is fontosabb, hogy nagyon szereti a közönség is, hiszen minden nagy rendezvényünk teltházas. Őszintén mondom, nem tudok kiemelni és nem is szeretnék kiemelni egy-egy fellépőt, hiszen minden koncertünk végén a legfelemelőbb érzés a vastaps és az, hogy elégedett a közönség, és a fellépő művészek egyaránt.
-A Móri Borbarát Hölgyek Egyesületének tiszteletbeli tagja. Mit jelent ez Önnek, hogy tud részt venni az életükben?
A Móri Borbarát Hölgyek Egyesülete 2013. áprilisában tisztelt meg a „tiszteletbeli” címmel, nagyon jól esett elismerésük. Az egyesület nagyon aktív, mindig lehet rájuk számítani, rendszeresen és szívesen vesznek részt a városi szervezésű eseményeken is. Amikor időm engedi, szívesen csatlakozom hozzájuk, mindig nagyon jól eső érzés, amilyen szeretettel fogadnak.
-Mire a legbüszkébb több évtizedes pályafutásából?
Kimondani is nehéz, négy évtized… A legbüszkébb arra vagyok, hogy tisztességgel, lelkiismeretesen, és szakmai alázattal végig tudtam dolgozni ezt a hosszú időszakot. Megpróbáltam mindig tartani az egyensúlyt a hivatásom és a családi életem között. Igazán szerencsésnek érezhetem magam, hogy megvalósíthattam szakmai elképzeléseimet és végig volt erőm elérni minden szakterületemen céljaimat. Szakmai pályafutásom végéhez közeledve három alkalommal élhettem át azt a felemelő érzést, hogy szakmai munkámat kitüntetéssel ismerték el.
Első alkalommal 2017-ben, amikor a Magyar Vöröskereszt Országos Vezetősége Ezüst Emlékérem kitüntetésben részesített a véradó mozgalomért kifejtett tevékenységemért. 2019-ben a Fejér Megyei Önkormányzat elnökétől „Mór városa érdekében végzett sokoldalú, értékőrző munkámért, kiemelkedő közösségi és kulturális tevékenységem elismeréseként” Vörösmarty Mihály Díjat vehettem át, és ugyanebben az évben Mór Városi Önkormányzat „a köz szolgálatáért végzett kimagasló teljesítményem elismeréseként” Kovalovszky Miklós Közszolgálati Díj címet adományozott.
– Várta már a nyugdíjazást?
Természetesen igen, a hosszú átdolgozott évek alatt elfáradtam, és nagyon jól eső érzéssel tudok arra gondolni, hogy a feszített időbeosztásomon végre lazíthatok. Hivatalosan idén december közepétől indul a felmentési időm, ami egy hónap, így 2022. január közepétől leszek nyugdíjas, és bízom abban, hogy jó egészségben megélhetem, és ezt az állapotot még jó pár évtizeden át szeretném élvezni szerető családom körében.
-Mit szólt hozzá a család? Bemutatná őket röviden?
A családom kétkedve fogadta, hogy valóban élni fogok azzal a lehetőséggel, hogy 40 év után be fogom fejezni azt az aktív életet, amit eddig tőlem láttak. Megnyugtattam őket, hogy aktívnak aktív maradok, de már kötetlenebbül, felszabadultabban.
Férjem dr. Németh Kálmán elismert állatorvos, akivel két lányunkat nagy szeretetben neveltük és próbáltuk felkészíteni őket arra, hogy meg tudják állni a helyüket az életben és meg tudják valósítani céljaikat. Elmondhatjuk, hogy sikerült, elismert szakemberek és magánéletükben is jó emberek váltak belőlük, akikre igazán büszkék lehetünk, és ami még külön öröm számunkra, hogy megtalálták a hozzájuk illő társaikat is. Most még csak a nagyobbik lányoméknál van két tüneményes kis unokánk, de bízom abban, hogy a kisebbik lányomék is megajándékoznak bennünket további unokákkal. A világon az egyik legjobb dolog nagyszülőnek lenni.
Nagy Pál
/Fotó: Dr. Némethné Utry Edit saját archívumából/
Írj kommentet