„…Ennek a móri bornak védelmét kérem a miniszter úrtól…”

/A kép illusztráció! – Fotó:Pixabay/

Talán ma is érdekesek lehetnek Mór történetével, ezen belül is a móri borral kapcsolatos régi híradások – mint például ez:

(A cikk első részét ugyanebben a rovatban – „Abszolút Mór” „Anno” – olvashatja!)

„Az országgyűlés képviselőházának 337. ülése 1938 június 27-én, hétfőn.

…Hogy a miniszter úr állásfoglalását és helyes következtetését még a magam részéről is alátámasszam, legyen szabad nekem is, egy hasonló eset elmondásával válaszolnom.

Ugyancsak Ausztriában történt, ahol az egyszeri káplán meglátogatott egy apátságot, amely híres volt a boráról. Az első próbára a káplán egy nedves nyárból származó, északi fekvésű területen nőtt, szőlőből kapott bort. Tudjuk, hogy milyenek ezek az osztrák borok; irtózatosan savanyúak. Erre a káplán csak annyit jegyzett meg rettenetesen rossz latinsággal, hogy: »Vinus bonus.«

A következő próba már valamivel jobb volt és erre a káplán azt mondta: »Vinum bonus.«

Az apát erre felbuzdult és harmadiknak, ahogyan a legenda tartja — valódi johannisbergi rizlinget nyújtott át a káplánnak. A káplán megkóstolta és azt mondta: »Vinum bonum.« Amikor az apát kérdőleg tekintett rá, csak annyit mondott: »Minél jobb Főtisztelendőséged bora, annál jobb az én latinom«.

Ezeken felbuzdulva — és itt jön a miniszter úr állításának alátámasztása — egy régi poros üvegben lévő, drága kincset: móri bort szolgáltatott fel a derék káplánnak. A káplán megkóstolta és kiitta, aztán megint töltött és megint kiitta.

Erre közbecsapott az apát úr és megkérdezte: »Hát ezt miért nem dicséred?« A káplán még egyet ivott és azután ekként felelt: »Minek dicsérjem, ez a bor önmagát dicséri.« (Derültség.)

Ennek a móri bornak védelmét kérem a miniszter úrtól, ennek a móri bornak érdekében szólalok fel most (Meizler Károly: Az egész anekdota nagyon jó, csakhogy Badacsonyról szól! — Derültség.)

Ennek a móri bornak egységes stílusát nem szabad meghamisítani. A jó móri bor megérdemli a védelmet és a jó móri bor hálás szívvel fogja fogadni azt az ígéretet, amelyet a miniszter úr ennek a bornak védelmében részemre a pénzügyi bizottságban biztosított. (Alföldy Béla: Nem bácsalmási borról volt szó?) Hol volt akkor Bácsalmás!? (Derültség a jobboldalon.)

A borkérdés rendezésénél a fő szempont nem lehet más, mint az, hogy a szőlőterület nagysága ne változzék, mert hiszen, mint már jeleztem, a munkaalkalmak megteremtése és a sűrűn lakó népesség eltartása szempontjából a szőlőtermelésnek nagy jelentősége van. A borkérdés rendezése és remélem, a borárak javulása^ — kétségtelenül vissza fog hatni a munkabérek javulására is. Ha azonban ugvanekkor a munkaalkalmak csökkennek, akkor megint nem értünk igazán célt. Éppen ezért a nemes borvidékek területének épségben tartására különös súlyt kell helyeznünk. Rá kell mutatnom arra, hogy a válság elsősorban a hegyvidéki szőlőket fenyegeti. Éppen ezért, amikor a borkérdést rendezzük, az intézkedések tengelyében is a hegyvidéki szőlők védelmének kell állnia…”

Forrás:Library.hungaricana.hu/Képviselőházi napló, 1935. XX. kötet • 1938. június 21. – 1938. december 5. /  Ülésnapok / 1935-337

Kiemelések tőlem – A szerk.