Amerikai Magyar Szó – “Hogy élnek a móri magyarok 1954-ben?”

/Fotó: Mór, Tanácsház 1945. után/

Talán ma is érdekesek lehetnek a Mórral és környékével kapcsolatos régi  híradások, érdekességek… – mint például ez a levél,  amely 1954-ben íródott Móron, és az Amerikai Egyesült Államokban jelent meg nyomtatásban.

“”Hogy élnek a móri magyarok 1954-ben?

Az olvasónk, aki ezt a levelet hozzánk beküldte, a következő személyes megjegyzéseket fűzi hozzá:

“Fejér, Veszprém és Vas megye a régi rendszer alatt egyetlen nagy Bakonyerdeje volt Magyarországnak. A szegénylegényeket ugyan kipusztitották, hogy a még nagyobb rablók, a gróf Batthányiak, Széchenyiek, Festetichek, a klerikális banda és azok szolgabirái nyúzzák tovább a népet. És Mór is ott van. Ott éltem néhány évet, ott is nősültem. Sokat tudnék mondani az ottani helyzetről, már mint a múltról. A mostaniról ez a levél mond eleget.”

Kedves Lajos bácsi,

Bár a távolság köztünk nagy, mégis igyekszem elvezetni a mi hazánk határán belül s egy kis izelitőt adni mind abból a változásból, ami az Önök távozása után, illetve az 1945. év után végbe ment. Vegyük sorjában. A Törös pusztai földek helyén találunk egy virágzó T. Sz. Cs.-ét vagyis egy olyan gazdaságot, mint azelőtt az uraságoké volt, csak most a haszon nem egy emberé, hanem azoké, akik azt közösen művelik. Ha a község közepére érünk, a piactér helyén fásitott parkot találunk. Uj modern iskolája is van a községnek. A régi nagyvendéglő, ami a háború alatt leégett, nem épült fel újra, de a helyén ott van egy nagyon szép áruház, hol ruhától kezdve a kerékpárig mindent meglehet kapni, nem kell Pestre menni bevásárolni, lehet itt is kapni mindent. Az egész község fásitva van. Sok vállalat létesült, mely mind keresetet jelent a móriaknak. Ahol azelőtt az ipartestület volt, uj mozi várja a látogatókat, és sorolhatnám még soká, hogy mennyi minden változott azóta.

Bölcsődékben vigyáznak a dolgozók gyermekeire, és ami a legcsodálatosabb, kezdik a legmaradibb felfogású emberek is megszokni az uj életet.. Nincs az a kapzsiság, adnak már a móri parasztok is a szórakozásra, sok a szép gyerek kocsi is a babakorzón, a parasztasszonyok szép szandálokban járnak, selyemharisnyában. Nem tetszene ráismerni a községre. Vannak azonban olyanok is akik nem úgy nézik ezt az átalakulást, hogy az az életük széppé, varázsolását célozza, minden mögött mást keresnek, de látniuk kell az ifjúságot, akinek az élete már az uj keretek között fejlődik. Nézzük csak a sportot, ugye hogy megállják a mieink a helyüket minden téren.

Magamról is irok, mivel tetszett kérdezni, hogy hol dolgozom ? A községi tanács igazgatási előadója vagyok, hogy közelebbről meghatározzam, anyakönyvvezető, minden anyakönyvi munkát végzek, még a házasságokat is én kötöm. Először csodálkoztak a móriak is, hogy nő végzi, de engem úgy szeretnek, hogy nagyon hamar megszokták és ha el akarok valahová menni, külön kérik, hogy én maradjak otthon és ne a helyettes, mert én komolyabban végzem és szebben. Férjem fodrász, de nem dolgozik a szakmájában, italboltban kiszolgáló, ledolgozza a nyolc órát és szabad. Én is ledolgozom a nyolc órát és mehetek intézni a többi dolgom. Édesanyám özvegy, vezeti a háztartásunkat, és én vagyok az eltartója. Szegény, dolgozott eleget életében, most legalább jobb dolga van. Kedves Lajos Bácsi, adtam mindenről egy kis izelőt, majd folytatom legközelebb. Ami érdekli, tessék kérdezni, szívesen irok mindenről, ami érdekli, és kérem, hogy hamar válaszoljon.

Piglerné.“”

Forrás:Library.hungaricana.hu/ Amerikai Magyar Szó, 1954. július-december (3. évfolyam, 25-52. szám)  / 1954-07-08 / 26. szám