Ilyen ruhákban jártak, ilyen frizurát hordtak régen a móriak – 2.rész: férfiak

(Képrészlet:Schwartz Alajos: A móri németség története és élete c. könyvéből)

Mór történetének egyes korszakaival, az “őslakos” móriak, illetve a Mórra évszázadokkal ezelőtt betelepített német lakosság életével, szokásaival, mindennapjaival több alkalommal foglalkoztunk. Mindezek azonban szinte kimeríthetetlen témát szolgáltatnak…

“…A férfiak a magyaroktól átvett gatyát hordták, mely gumi helyett madzaggal kötődött. A csizmanadrág alját gumipánt húzta feszesre.

A „fliccerek” – többnyire iparosok – pantallóban jártak. A kapca használata természetes volt.

A fekete bőrből készült csizmát este a „V” alakban kialakított háromlábú csizmalehúzó (Stiefelknecht) segítségével vették le.

Az ing nyáron vékony pamut anyagú volt, télen tarkakockás barchent. Az öltözethez mindig mellény is hozzátartozott. Anyaga elõl azonos volt a nadrág és kabát anyagával, a hátulja azonban fekete klott, selyem vagy műselyem anyagból készült.

A mellényzsebben lánccal egy gomblyukhoz erősített zsebórát hordtak. Otthoni munkánál kékszínű mellrészes kötényt viseltek.

Az ünneplő ruha fekete vagy sötét kammgarn „fésűsgyapjú” anyagból készült, alatta hófehér inget viseltek. Az ünnepnap délutánján – aki tehette – bársonyruhát öltött.

Gyakori volt – főleg az idősebbek körében a mai „slicc” helyett a lehajtható „ajtó” a nadrágon. A felül szélesedő részébe a nadrágszíjat lehetett bújtatni.

Erről szól a „Minden várban laknak” dallamára énekelt dalocska: Alle Türlein knyauen, alle Türlein knyauen, nur das Hosentürlein knyauet ned- magyarul: Minden ajtó nyikorog, csak a nadrágajtó nem nyikorog!

A télikabát vatelinnel, bolyhos barchenttel bélelt „háromnegyedes” ún. „Mikádó” szabású volt.

Munkaközben többnyire „sinléderes” vagyis sütli sapkát viselték. Ünnepi alkalmakkor a fekete kalap volt a megszokott – ennek karimája idővel egyre keskenyebb lett.

Nyáron szalma- vagy „Panama” kalappal, télen pedig fekete vagy sötétbarna kucsmával jártak templomba.

A férfiak lábbelije az év nagy részében a keményszárú fekete csizma volt. Ha ennek felsőrésze végképp tönkrement, ezt levágták és nyáron papucsként használták.

A hajviselettel nem sok gondjuk volt: a ragadványneveknél tárgyalt „nyírott Ruff” okos példáját követve azóta is rövidre nyírt, többnyire oldalt elválasztott hajat viseltek.”

(Részlet Schwartz Alajos: A Móri németség története és élete c. könyvéből – a szerző engedélyével – a kép is onnan való)