“Krokodilos” történet a németek Mórra településének idejéből

/A fényképen a Vámház látható. A panelházak építése idején ezt is lebontották. Előtte Dualszki család lakása és vasüzlete volt benne. A Vámhídnak (Mautbrucke) alacsony kőkorlátja volt. – A kép illusztráció/

Mór történetének egyes korszakaival, az “őslakos” móriak, illetve a Mórra évszázadokkal ezelőtt betelepített német lakosság életével, szokásaival, mindennapjaival több alkalommal foglalkoztunk. Mindezek azonban szinte kimeríthetetlen témát szolgáltatnak…

“…A telepesek többsége is üres kézzel érkezett. Az is bizonyosra vehető, hogy a német földesurak nem a legszorgalmasabb jobbágyaikat bocsátották el, hanem a munkakerülő elemektől igyekeztek megszabadulni, akik az új hazában sem tudtak gyökeret verni. Ezek aztán ide-oda vándorolva kerestek jobb helyet és kedvezőbb körülményeket. Soraikat a mocsarak által terjesztett malária és egyéb betegségek, járványok, éhínségek ritkították. De voltak olyanok is, akik visszaszállingóztak korábbi hazájukba.

Ide kapcsolódik egy érdekes és értékes szájhagyomány, melyet megint csak Klock Ferenc szívességéből tudok közölni.

Új telepes csoport érkezett Mórra, sietve neki is láttak a házépítés nehéz munkájának a mai Dózsa György utcában, a számukra kijelölt Vámos köz és Kórház utca közötti területen.

A munkát mindkét oldalon, az elején és a végén kezdték, így haladtak az utca közepe felé. A páratlan oldalon szabályos házsor alakult ki, a páros oldalon viszont a kijelölés nélkül, találomra elkezdett alapozások miatt zeg-zúgos utcakép keletkezett, a középtájon még egy félteleknyi köz is maradt, melyet térképünk „Gasse A” néven jelez.

Az építkezést éppen elkezdték, amikor egy új, népes telepes csoport vonult át az utcán Szlavóniai úti céllal. A jövevények lelkesen újságolták, hogy milyen kedvező feltételekkel várják ott őket. Ennek hatására több móri család is a továbbköltözőkhöz társult. Eleinte valóban jó hírek érkeztek tőlük.

Ám a következő évben a móriak meglepetésére újra megjelentek itt. Szégyenkezve vallották be, hogy feladják a küzdelmet. A sok szúnyog, sáska, a nagyfokú gyermekhalandóság és a fertőzött ivóvíz miatt mégis inkább visszatérnek Németországba.

Megfutamodásukat még a folyókból kijövő krokodilokkal is megindokolták, s ezt tudatlan őseink bizonyára el is hitték nekik. A móriak megsajnálták őket, s küldöttséget menesztettek az itteni földesúrhoz, letelepedési engedélyt kérve számukra, amelyet meg is kaptak…”

(Részlet Schwartz Alajos: A móri németség története és élete c. könyvéből –  a szerző engedélyével)