“A Móri ezerjó” – 1. rész: “ezekben az időkben inkább a parasztok bora volt…”

/A képen: Szüret  – Forrás: Library.hungaricana.hu/Magyar Hírek, 1974/

Talán ma is érdekesek lehetnek Mór történetével kapcsolatos régi híradások – mint például ez,  amely 1974-ben íródott (HÁROM részben közöljük!):

“ „Világhírű fehér bora olyan finom zamatú és kellemes illatú, hogy még ma sem felejtettem el.”

Milyen bor a móri Ezerjó, amely a vulkáni kőzeten elterült lösztalajon terem s amelyet egy időben az európai borkereskedők olyan szívesen vásároltak, mint a tokajit?

Katona József és Dömötör József kitűnő könyve: A magyar borok, borvidékek ilyen ..szakszerű költőiséggel” határozza meg a móri Ezerjó tulajdonságait:

..Magának a borvidéknek is és az Ezerjónak is legjellemzőbb tulajdonsága, hogy határozottak, kemények a savai. Színe kimondottan zöldfehér. A savak okozta ragyogó fényben a zöld és a fehér keveréke gyönyörűen érvényesül.

A móri Ezerjóban megvan a nagyborokra jellemző gerincesség, testesség, alkohol-, cukor- és savtartalom, de hiányzik mellőlük a különlegességhez szükséges illat és zamat. Közömbös illata és zamata ellenére mégis az egyik legkönnyebben felismerhető borfajta. Ezt a tulajdonságát annak köszönheti, hogy savai markánsak, ami határozott kemény jelleget ad a bornak, de mivel a domináns almasav megfelelő testességgel párosul, mégsem hat savanyúnak …

Ezért tartozik a móri Ezerjó az igazi borivók legkedvesebb italai közé. A kemény, férfias móri Ezerjót mindenki előtt kedveltté teszi, ha 1—1,5 százalék ki nem erjedt cukor marad benne, ami ugyan alig érezhető, de az éles savakat tompítja, s így gömbölyűbb és harmónikusabb benyomást kelt.”

Milyen történelmi múltra tekint vissza ez a „kemény és férfias” bor és az egész borvidék, amelyet az idézett testes tanulmány szerint csak 1901-ben kezdtek önálló borvidékként emlegetni, addig a neszmélyi borvidékhez tartozott, amely azóta elvesztette vezető szerepét, rangját és tekintélyét a magyar borok kényes hierarchiájában. A borok között is vannak hanyatló fejedelmek és feltörő ifjak.

Előző riportjainkban említettük már, hogy Mór történelmünk kezdetén a csókakői királyi várbirtokhoz tartozott, királyi adományozás révén került át az egymást felváltó arisztokrata családok kezére, a nagybirtokosok azonban hosszú évszázadokig nem foglalkoztak nagyobb arányú szőlőtelepítéssel, bortermeléssel.

Számukra sokkal értékesebb volt a Bakony és a Vértes ősi erdőrengetege, mint vadászterület, mert hiszen az országban szétszórt birtokaikon megtermett a boruk nem is nagyon szívelhették a ..kemény és férfias” móri Ezerjót, amely ezekben az időkben inkább a parasztok bora volt…”

“Forrás:Library.hungaricana.hu/Magyar Hírek, 1974 (27. évfolyam, 1-26. szám)  / 1974-11-09 / 23. szám

FOLYTATJUK!