/A Kilimandzsáró tetején – Fotó: Cseuscsik Marianna saját archívumából/
Csaknem egy évvel ezelőtt mutattam be kétrészes riport keretében – „Mórról indult” sorozatunkban – Cseuscsik Mariannát, aki szerelmese a magashegyi hegymászásnak, sziklamászásnak, és a túrázásnak. Terveiről is kérdeztem nem sejtve, hogy egy akkor szóba került régi vágya a csaknem hatezer méteres afrikai csúccsal kapcsolatban ilyen hamar valóra válik:
-Januárban mondtad nekem: „Gyermekkori dédelgetett álmom a Kilimandzsáró megmászása és szafari az afrikai szavannákon. A megvalósítása úgy látom sürgető, mert a klímaváltozás és a hegyet körülvevő erdőtüzek miatt a hósapkája gyorsan zsugorodik, a hegy szépsége pedig fokozatosan csorbul.” – Vegyük sorra ezeket:
Ez év nyaráig az 5 641 méteres iráni Damavand meghódítása volt a legmagasabb hegy, amit megmásztál. Aztán jött a július, és Afrika tetején, a Kilimandzsáró csúcsán „találtad magad”. Milyen magas a hegy, és mekkora kihívást jelentett számodra fizikailag, technikailag?
A Kilimandzsáró a világ egyik legnagyobb vulkanikus hegytömege, mely három vulkánból áll. Ezek közül a Kibó-hegy Uhuru (Győzelem)-csúcsa a legmagasabb, az utolsó hivatalos mérés szerint 5895 m.
Nem jelentett különösebb kihívást sem fizikailag, sem technikailag. Rendszeresen megyek hosszú túrákra, terepfutásokra, ami a szükséges állóképességet biztosította. A sikeres teljesítésnek a kulcsa itt a megfelelő akklimatizáció volt. Kicsit aggódtam az elején, hogy a covid miatt elmaradtak a korábban már jól bevált felkészítő magashegyi túrák. A szervező és több blogbejegyzés is megnyugtatott, hogy a 7 napos Machame-ösvény biztosítani fogja a megfelelő akklimatizációt.
-Biztos vagyok abban, hogy te vagy az első móri, aki ilyen teljesítményt ért el. Tovább megyek: Magyarországról is kevesen lehetnek, akik ilyen magasra feljutottak. Hogy vélekedsz erről?
Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem tölt el nagy büszkeséggel a csúcs elérése, de az út odáig sokkal hosszabb és annak szépsége, élményekben gazdagsága sokkal fontosabb számomra.
/Úton a Kilimandzsáró megmászásához – Szakállzuzmós övezet – Fotó: Cseuscsik Marianna saját archívumából/
A Komarniczki.hu oldalon található a „Magyarok 5000 méter feletti csúcsokon”, mely a sikeres, bejelentett teljesítéseket listázza. 1976-tól kezdődik a bejegyzés, és azóta minden évben volt sikeres csúcstámadás. A Kilimandzsáró az Elbrusz, Damavand, Kazbek és Kala Pattar mellett igen nagy népszerűségnek örvend. Ezek a hegyek megfelelő állóképesség, kitartás és motiváció mellett sikeresen teljesíthetők.
-Legemlékezetesebb élményed a Kilimandzsáróval kapcsolatban? Mennyiben érinti a klímaváltozás? Mekkora a hósapkája?
A ’Kili’ megmászása rengeteg látnivalót és kalandot kínált, különösen azért, mert minden nap egy új magassági övbe léphettünk át, így elég változatos volt a flóra: száraz bozótos szavannából a buja hegyvidéki esőerdőn át a szakállzuzmós köderdőbe, majd afro-alpin övezeten át a szikla és a hó birodalmába.
A hegy kutatása 1891 óta folyik. A viszonylag jól dokumentált adatok azt mutatják, hogy a 21. századra a hegy hósapkájának 89%-át elvesztette. Ebben nemcsak a klímaváltozás felelős, hanem sokkal inkább a szavannák és esőerdők egyre nagyobb mezőgazdasági művelés alá vonása.
Nekem szerencsém volt, a hegycsúcs épp annyira volt havas, hogy meglegyen az illúzió, de speciális felszerelésre nem volt szükség.
/Az ott a csúcs még három napi járásra – Fotó: Cseuscsik Marianna saját archívumából/
/A Kilimandzsáró tetején még van hó – Fotó: Cseuscsik Marianna saját archívumából/
/Kilimandzsáró, a karimán túl – Fotó: Cseuscsik Marianna saját archívumából/
-Milyenek az ottani emberek? Milyenek az életkörülményeik? Hogy fogadják az idegeneket?
Aki járt már harmadik világbeli országban, annak nem olyan sokkoló a reptérről kilépve a „szőke fehér bőrű” embert körülvevő embertömeg. A barátságos, kíváncsi fogadtatás mellett érezhető, hogy a hihetetlenül gazdag turistát látják bennünk: fizessünk taxiért, menjünk szafarizni, vegyünk a portékáikból, segítség gyanánt megragadják csomagjainkat, vagy csak körbe akarnak vezetni minket a piacon, persze mindezt pénzért.
Az elszeparált több csillagos, pazar lodge-ból kilépve feltárult az XXI. századi afrikai emberek élete. Minden egyes lépéssel és levegővétellel egy picit összeszorult a szívem, és ez az utazásunk során csak fokozódott; amikor a dzsip lámpafénye hajnalban megvilágította az út mellett iskolába igyekvő gyerekek hátát, vagy a szedett-vedett kis tákolmányokból portékáikat áruló emberek sokasága láttán… Az életszínvonal jóval alacsonyabb, és elképesztő társadalmi különbségekkel lehet találkozni. Az emberek nagy része a létminimum határán vagy az alatt él, napi pár száz forintnak megfelelő összegből próbálják eltartani magukat és családjukat, egy szűk réteg az, mely igazi jólétben él. Azonban akármilyen nehéz is a sorsa az embernek, nem depressziósak és nem borúlátók, mosolyognak, próbálnak a mának élni, és a lehető legtöbbet kihozni a helyzetből. Volna mit tanulnunk!
/Piaci élet – Fotó: Cseuscsik Marianna saját archívumából/
-Szafarira is sikerült eljutnod a szavannán?
Egy afrikai utazás nem igazi szafari nélkül 😊! Hegymászás után pedig kifejezetten jól esett a fülledt szavanna szellőjében passzívan pásztázni a végtelenséget egy árnyékos dzsippből. Elsőként a Tarangire Nemzeti Parkba látogattunk el. A park hatalmas baobab fáiról híres, melyek rendkívül öregek, azt mondják róluk, hogy a szellemeknek és a kísérteteknek szolgálnak menedékül. A száraz évszakban a Tarangire folyó állandó vize hatalmas mennyiségben vonzza a vándorló állatokat: elefántot, gnút, bölényt, zebrát, zsiráfot, struccot, antilopfajtákat, afrikai vadászkutyát… és rengeteg madarat, kíváncsiskodó majmot.
/Szafarin a Tarangire Nemzeti Parkban – Fotó: Cseuscsik Marianna saját archívumából/
Második nap a Ngorongoro vadrezervátum kráterébe ereszkedtünk le dzsippünkkel, mely a világ legnagyobb vulkanikus krátere: 19,2 km átmérőjű, 610 m mély és 304 km²-en terül el. Hatalmas számú, több mint 25.000 emlősnek szolgál otthonául, melyek hatalmas csordákban vonulnak. Távolról láthattunk zsákmányából falatozó oroszlánt, fekete orrszarvút, sakált, hiénát. A meredek kráterfal nem akadályozza az állatokat a mozgásban, de sokan maradnak a kráter aljában, ahol élelem és víz bőségesen található. Óriási élmény volt a vadállatokat természetes élőhelyükön megcsodálni!
/ Ngorongoro vadrezervátum – Fotó: Cseuscsik Marianna saját archívumából/
-Biztos vagyok abban, hogy új, legalább ilyen merész terveid vannak. Megosztod velem?
Nemrég meglebegtették előttem a világ legmagasabb aktív vulkáni kúpjának meghódítási lehetőségét, ez a Chilében található – Ojos del Salado, 6.893 m, ami 1.000 méterrel magasabb az eddig általam megmászott csúcsoknál. Ez a hegy több szempontból állít nagy kihívást a hódítói elé: igazi expedíciós felkészülés szükséges hozzá, mert a legközelebbi település és vízlelőhely 250-300 km-re található a hegytől, melyet ráadásul az Atacama-fennsík vesz körül. Bérelt dzsippekkel lehet megközelíteni, és 10-14 napi üzemanyag, élelem és ivóvíz készlet beszerzése szükséges. Mondanom sem kell, hogy térerő nincs. Egy igazi földi űrutazás, színes hegyekkel, lefolyástalan káprázatos színvilágú sós tavakkal, flamingókkal, vikunyákkal… De a covid nem engedett sokáig álmodozni. Reálisabb terveket szövögetek, pár hónapja örökbefogadott kutyámmal tervezem túráimat, terepfutásaimat és vándorútjaimat.
Nagy Pál
Korábbi, fent hivatkozott beszélgetésünket (két részben) itt olvashatják:
https://mormost.hu/2021/01/30/morrol-indult-cseuscsik-marianna-eletveszelyben-a-kaukazus-tetejen/
/Örökbefogadott kutyájával Magyarországon – Fotó: Cseuscsik Marianna saját archívumából/
Írj Te először kommentet "Az első móri Afrika tetején – Képes riport Cseuscsik Mariannával"