A móriak és a móri ütközet – 1. rész: a gyanú..

(Móri ütközet – forrás:wikipedia)

Az 1848/49-es szabadságharc alatti – december 30-án vívott – móri csatáról sokan hallottak. Mi is írtunk róla – részletesen. Az kevésbé ismert, hogy érintette ez a helybelieket, vajon kivel szimpatizálhattak, milyen következményei voltak elődeinkre…

„… Mór lakosságára a csata után súlyos terhek nehezedtek. Nemcsak a halottakat kellett eltemetniük, hanem a sebesülteket is ellátni.

Jellasics katonái 574 parasztgazdaságot dúltak fel, óriási, mintegy 40.000 Ft kárt okozva.

Az itteni németségre azonban egy további súlyos gyanú is vetődött.

Mór és a környező falvak magyar lakossága őket okolta a csata elvesztésével.

Úgy találták, hogy a község sváb bírája, Frey János a bűnös, aki egy Négele nevű emberrel éjjel szekéren Sárkányba ment, ahol az osztrák tiszteket tájékoztatta a magyarok létszámáról és sáncaik helyéről.

Ezért történt aztán az, hogy az osztrákok haderejük zömével nem a várt irányból támadtak.

Arról is hallhattunk, hogy a bíró az ott megbeszélt zászlójelekkel a templomtoronyból segített az ellenség tisztjeinek a csata irányításában.

A móri magyarok el is határozták az áruló kivégzését. Ám hiába keresték, sehol sem akadtak a nyomára. Hivatkozzunk megint a szájhagyományra.

E szerint a bíró a templom orgonaszekrényében bújt el, s egy hű embere, egy Mátyás nevű kisbíró hordta neki titokban az élelmet….”

Folytatjuk!

(Részlet Schwartz Alajos: A Móri németség története és élete c. könyvéből – a szerző engedélyével)