Mór történetének egyes korszakaival, az “őslakos” móriak, illetve a Mórra évszázadokkal ezelőtt betelepített német lakosság életével, szokásaival, mindennapjaival több alkalommal foglalkoztunk. Mindezek azonban szinte kimeríthetetlen témát szolgáltatnak..
“…emlékezzünk meg néhány, az átlagból kiemelkedő kisiparosról: Szántó József Vasút utcai fémöntőműhelyében az általa kiöntött réz- és bronztárgyakat alkalmazottaival esztergályoztatta készáruvá.
Emellett – mint több móri lakatos mesternek is – cséplőgépe is volt.
Herczog Károly Kossuth utcai telephelyén gőzgéppel meghajtott keretfűrészével állította elő a bútorüzemében készített konyha- és szobabútorok alapanyagát. Ugyanez a gőzgép áramot is termelt, mellyel a villanyerővel működő megmunkáló gépeit hajtotta meg.A kocsmárosok, vendéglősök köréből Stéger Istvánt említsük meg, aki a Barna Szarvas vendéglő tulajdonosaként az úri közönség kedvelt vendéglátója volt.
Az emeleten levő vendégszobákban a szerény szállodaigényeket is ki tudta elégíteni.
Kratochvill Gyula teherautójával a távolsági fuvarokat bonyolította le.
Gippert Antal eleinte egyetlen autóbuszával szállította az utasokat a vasútállomásra, vagy az odaérkezőket a belvárosba.
Jegykezelőjének, Szehofner Dezsőnek közlése szerint a busz karosszériáját egy teherautó alvázára a móri Beck József asztalos készítette.
Hajtóerejét pedig egy erős amerikai személyautóból kiszerelt motor biztosította.
A vállalkozás később még egy további autóbusszal és egy taxi-autóval bővült.
Módosabb utasok a mindig zsúfolt autóbusz helyett Stein Manó lassúbb, de kényelmesebb konflisát választották…”
(Részlet Schwartz Alajos: A Móri németség története és élete c. könyvéből – a szerző engedélyével)
Írj kommentet