„Mór története egyben a tűzvészek története is…”

/A kép illusztráció/

Mór történetének egyes korszakai, az “őslakos” móriak, illetve a Mórra évszázadokkal ezelőtt betelepített német lakosság élete, szokásai, mindennapjai szinte kimeríthetetlen témát szolgáltatnak..

„…Mór története egyben a tűzvészek története is. Többnyire ezek sem a villámcsapás, vagyis a természet, hanem az emberi gondatlanság következményei voltak. Elég volt, ha egy részeg gazda vagy szolgalegény az istállóban, vagy pajtában fellökte a gyertyát vagy a petróleumlámpát, s a szalmatetős épületek máris hatalmas lánggal égni kezdtek.2

1732-ben a katonai szállás az ott lakó káplár feleségének gondatlansága miatt leégett, s a tűz a két szomszédos házra is átterjedt.

1739-ben a móri németeknek a Helytartótanácshoz írott folyamodványában ezt olvashatjuk: Tiszti házunk, és Piss Vince, Pekk György és Hippele György zsellérek házai a tisztek szakácsának vigyázatlansága miatt leégett. 1766-ban a mai Ady Endre utcában az itt álló községi kocsma, az iskolamester háza és még nyolc család hajléka lett a tűz martalékává egy kocsis gondatlansága miatt.

Ha ma megnézzük, hogy az említett utca e részén milyen zsúfoltan állnak a házak, könnyen megérthetjük, hogy az egyik szalmatetőről pillanatok alatt átcsaphattak a lángok a másikra. 1775-ben 23 épület égett hamuvá, köztük a jegyző háza, a község új csűrje és fogdája.

1794-ben 5 jobbágy háza égett le. A károsultak – ahogyan kérvényükben fogalmaztak – „könnyekkel a szemünkben” kértek adóelengedést a megyétől. Köztük volt az az Apolczer Jakab és Négele András zsellér, akik az 1791. évi jobbágyzendülésnél főszerepet játszottak.

A falu legnagyobb tűzkatasztrófája 1798 júliusában tombolt. A „vörös kakas” a református templom közelében szállt fel, végigperzselte az egész Petőfi utcát, átcsapott a Kistemplommal szemben állott urasági vendéglőre és az itteni istállókra, majd a Láncos-kastély gazdasági épületeire is átterjedt és az ennek szomszédságában álló „Béres udvar” házait hamvasztotta el. A tűzfolyamot csak a Vámosköz felől folyó patak tudta megállítani.

A levéltári adatok szerint a megyei elöljárósághoz 1801. és 1805. között minden évben érkeztek folyamodványok tűzkár miatti adóelengedéseket, segélyeket kérve.

1856. június 19-én a Rákóczi utcát sújtotta tűzvész, melyben három ember a halálát lelte, 26 család hajléka semmisült meg a lángokban.

Nyolc évvel később 17 lakóház és 16 pajta égett hamuvá. 1858-ban az uraság szalmatetős ispotálya (kórháza) és orvosi lakása 1866-ban pedig Tőröspusztán egy kicsépelendő gabonával teli csűr vált a lángok martalékává.

1911-ben újra végigégett a Petőfi utca. Az elején álló kőkereszt erre a szomorú eseményre emlékeztet bennünket.

1914-ben a Hunyadi utca jobb oldalán álló házak és pajták hamvadtak el.”

(Részlet Schwartz Alajos: A Móri németség története és élete c. könyvéből – a szerző engedélyével)