(a kép illusztráció)
Mór történetének egyes korszakaival, az “őslakos” móriak, illetve a Mórra évszázadokkal ezelőtt betelepített német lakosság életével, szokásaival, mindennapjaival több alkalommal foglalkoztunk.
Mindezek azonban szinte kimeríthetetlen témát szolgáltatnak…
A magukat jókora túlzással szeszgyárnak hirdető üzemek inkább csak pálinkafőzdék voltak.
Kivételt csak Kovács Nagy Ferencnek a volt állami gazdaság területén állott valódi szeszgyára képezett. 1921 óta az engedélyezett évi 600 hektóliternyi szeszt saját birtokának termékeiből (cukorrépa, burgonya, gabona) égette.
A Tábor utca vége és a mai 81-es út közötti agyaggödrökből kibányászott anyagból az építkezők maguk készíthették vályogtégláikat.
Helyükön 1894 óta faiskola létesült, ahol a különféle gyümölcs- és díszfák mellett legnagyobb számban az országutak mellé ültethető szederfákat szaporították.
Jóval később, 1944-ben mikor a tanuló ifjúságot selyemhernyók tenyésztésére kötelezték, ezekről a fákról szedhettük etetésükhöz a leveleket, de sokan főztek pálinkát is a termésükből.
A házak, pincék építéséhez, valamint a kövesutak karbantartásához szükséges követ a móriak továbbra is az Antal-hegy sarkában levő olcsó kőbányából hordhatták….”
(Részlet Schwartz Alajos: A Móri németség története és élete c. könyvéből – a szerző engedélyével)
Írj Te először kommentet "Ismered Mór régmúltját? – Szeszgyár, selyemhernyó, építőipar…"