Mór a 19. században – Új iskolák a Rákóczi és a Széchenyi utcákban

/A kép illusztráció – Mór látképe a 20. század elején/

Mór története, az “őslakos” móriak, illetve a Mórra évszázadokkal ezelőtt betelepített német lakosság élete, szokásai, mindennapjai szinte kimeríthetetlen témát szolgáltatnak…

A témával foglalkozó korábbi cikkeinket ugyanebben a rovatunkban olvashatják (“Abszolút Mór”    “Anno” ) – a szerk.

„…József császár engedélyével élve a móri református magyarok is felépítették 1787-ben templomuk mellett a lelkész – és tanítói lakást és az iskolát.

1774-ben az iskolamestertől elvették annak fél kertjét (a falu határában kapott kárpótlást) és abban felépítették a rég várt iskolát – a térképünkön is látható 1486 és 1847 sz. telkek között.

Az új épületben már két tanító, a Bohemiumból, azaz Csehországból érkezett Wenceslaum Woret és Gasparus Kunkel tanították írás-olvasásra, számolásra és hittanra a gyerekeket, de az egyházi szertartásokon is segédkezniük kellett. 1801-ben Venceslaus Adler a tanító, segítője Hans Hanik. Mindkettő Morvaországból érkezett Mórra. Egy 1805. évi püspöklátogatási jegyzőkönyv megemlíti: ,A tanító okleveles. Bár udvaruk közös, a háza külön áll az iskolától.” Ekkor már új tantárgy: Magyarország története. A hittant kapucinusok tanították. A 6-12 év közötti korban levő 552 tanköteles gyerekből 132 fiú és 73 lány járt ekkor iskolába. Ez a szám még 1841-ben is csak 148 + 136 főre emelkedett. A tanító 230 forintos fizetéséből 20-20 forintot fizetett két segédtanítójának.

Az iskola fűtését a szülők biztosították, a tankönyveket, írószereket is ők vásárolták meg. Móron még nem, de a megye 43 iskolájában már földrajzot is tanítottak, sőt 15 iskolában természettudományt is. Az oktatás színvonalának fejlődését igazolja, hogy 1825-ben idekerült Joannes Wieszner már a „Pedagógus” címet viselte. 1857-ben a két tantermes „főiskolát” segédtanítói lakással bővítették. Ekkor az első osztályba még mindig csak 78 fiú és 90 lány (34 magyar és 134 német), a másodikba pedig 60 fiú és 43 lány (23 magyar és 80 német) járt.

A reformkor megváltozott szellemét már a püspöklátogatások jegyzőkönyvei is mutatják, 1845-től ezeket már magyar nyelven vezetik, ugyanígy a kapucinusok nyilvántartásait is. Az új tanító, Weisz Ferenc már „mesterképző” vizsgálatot állt ki. A falutól kapott fizetésén kívül a földesúrtól fél jobbágyteleknyi szántót és 12 öl tűzifát is kapott.

1854-ben már egy új iskola enyhítette a régi zsúfoltságát.

A Neistifti (vagyis Rákóczi utcai) mai 1. sz. ház helyén épült egy tanteremmel és egy tanítói lakással. Ebbe kellene, hogy beleférjen az ide beiratkozott 160 fiú és 149 lány! Szerencsére (?) télen 53 gyerek meleg ruha hiányában nem tudott iskolába járni, nyáron sokat munkára fogtak közülük szüleik. A tanítás itt is magyarul és németül folyt. Az épület 1867-ben egy további lakással és egy tanteremmel bővült.

Korábban már említettük, hogy a móri szőlősgazdák a szabadságharc után megváltották volt földesuruknál a szőlődézsma címén leadandó terméstizedet.

Az uraság dézsmapincéje és présháza (a mai Széchenyi u. 15. sz. épület) így funkcióját vesztette. 1855-ben itt is berendeztek egy iskolát és egy tanítólakást. Ezáltal 60 vajali fiú és 58 lány kapott tanulási lehetőséget. Az itt munkába lépő tanító-házaspárról egy egyházi adatunk is van. A Nagymányokon született Joannes Weber ludimagister feleségül vette az Akán született Cecília Weiszt, aki Móron volt ludirector = iskolaigazgató.

Meg kell még említeni a zsidó iskolát is. Első említése 1842-ben történt, ahol két tanteremben két tanító magas színvonalon tanított német nyelven. Éppen a magas nívó miatt több keresztény kereskedő és hivatalnok is ide íratta be gyermekét. Az oktatás nyelve 1850 után magyar lett…”

(Részlet Schwartz Alajos: A Móri németség története és élete c. könyvéből – a szerző engedélyével)

Folytatás ugyanebben a rovatban – a szerk.