Gyújtogatások is voltak Móron…

/A kép illusztráció/

Mór történetének egyes korszakaival, az „őslakos” móriak, illetve a Mórra évszázadokkal ezelőtt betelepített német lakosság életével, szokásaival, mindennapjaival több alkalommal foglalkoztunk.

Mindezek azonban szinte kimeríthetetlen témát szolgáltatnak…

„… A vagyontárgyak őrzése a csendőrség feladata volt, ugyanígy a rend fenntartása is. Ők folytatták a nyomozást a tűz okának kiderítésére.

Az eredmény többnyire a szándékos gyújtogatás gyanúja volt.

A lakosság maga is osztotta ezt a véleményt – a felbujtókat a biztosító társaságokban, vagy az építőanyagokat árusító zsidó kereskedőkben sejtve.

De szerepet játszhatott a gyújtogatásban az emberi irigység és rosszindulat is. Adatközlőm szerint olykor megtalálták a szándékosságot igazoló, petróleummal átitatott kukoricacsutkát is.

Egy másik esetben cédulára akadtak a következő szöveggel: „Gyújtottam, oltottam, mégsem tudtatok elfogni!”. Ugyancsak a felbujtók, illetve a gyújtogatok makacs kitartását bizonyítja az a tény is, hogy a Tábor utcai ún. Pollmann-házat három egymást követő évben ismételten megpróbálták felgyújtani.

Egy rövid anekdota is egy szándékos gyújtogatásra vet fényt.

Egy késői látogató imádkozott szerettei sírjánál a Kálvária-temetőben.

Már jócskán esteledett, mikor sietős lépteket – majd halk dörmögést hallott az egyik sírkő mögül: „Még nem ég, még mindig nem ég!”, õ maga is megdermedve a félelemtől, egy sírkő mögé bújt és tovább hallgatta a zsörtölődő férfihangot: „Még mindig nem ég!”.

Ám egyszer csak az hangosan felujjongott: „Halalacs, es brennt schon!” Már ég! Valóban, a dombon fekvő temetőből jól látszott, hogy egy közeli ház lángra lobbant.

A gyújtogató a temetőbe futva figyelte, hogy az általa meggyújtott tűzfészek meghozza-e a várt eredményt.

Mi is gyakran mondjuk, ha valahol tüzet gyújtunk és a lángok magasra csapnak: „Halalacs, már ég!”….

(Részlet Schwartz Alajos: A móri németség története és élete c. könyvéből –  a szerző engedélyével)