Ismeri környékünket? A Móri-árokban, a borvidék peremén: Magyaralmás

A község Móri-árokban található, Székesfehérvár és Mór között.

Története

Első írásos említése egy 1193-as oklevélben található, ebben Almas néven szerepel. Legközelebb 1304-ben „almas” alakban bukkan fel egy oklevélben. „Magyar-Almás” formában 1851-ben, a jelenlegi Magyaralmás elnevezést – nem hivatalosan – 1897-ben olvashatjuk.

Ezt a névalakot 1903 óta tekinthetjük hivatalosnak.

A település 1193 előtt is létezett már. Ezért kaphatott környezetétől nevet:”ALMÁS” – talán az akkor itt jellemző módon megtalálható almafák után.

E név később, a török idők tájékán kaphatta előtagját, a magyart, mintegy megkülönböztetésül a többi hasonló nevű falutól. (A történeti Magyarországon tizenkilenc Almás nevű település volt. Viszonylag közel van ezek közül Magyaralmáshoz Rácalmás és Dunaalmás.)

A hagyomány úgy tudja, hogy Árpád vezér után nyerte ez a völgy a nevét, amely déli irányban húzódik Almástól, s valaha itt lehetett egy település, esetleg egy nomád hagyományoknak megfelelő nyári szálláshely.

Tény, hogy a falu eredetileg királyi birtok volt, lévén Fejér megye területe a fejedelmi törzs szálláshelye volt, s később, ajándékozás útján került ki a királyi család kezéből.

A kora-középkor távoli évszázadaiból kevés adat áll rendelkezésünkre, ahhoz azonban elegendő, hogy tudjuk: a mai napig folyamatosan létezett, élt a faluközösség.

A 14., 15. században székesfehérvári egyházi birtok volt, majd a Nyáryak kapták adományként. Már a török hódoltság idején az Esterházy család birtokába került.

(Nyáry Pál lányát galánthai Esterházy Pál vette feleségül 1624-ben. Ettől fogva egészen 1945-ig az Esterházyak csákvári ága bírta a települést. A birtokot a 19. század második felétől nagybérlők vették haszonbérbe.)

A szájhagyomány úgy tartja, hogy az Esterházy család két agárért vette a falut, ennek azonban aligha van alapja.

A török másfélszázados ittléte természetesen Almás életét is meghatározta. Adóztak töröknek, magyarnak, kurucnak, rácnak, labancnak, ahogy a többi falvak lakói is tették.

Szolgáltak, mert kellett, a török szultánnak, a fehérvári basának, de az Esterházyaknak is századokon át.

A török kiűzése után újra rendbe hozta a falu ősi templomát, s az szolgált istentisztelet és mise céljaira évtizedekig, addig ameddig a templom tulajdonjogáról vita nem támadt a felekezet közt a felettes egyházi hatóságok vizsgálódásai nyomán.

Csak az 1790-es évekre csitult el a viszály, s nyugodtak meg a kedélyek. Ettől kezdve mind a reformátusok, mind a katolikusok saját templomukban dícsérhették az Urat, s saját iskolájukban, saját „oskolamestereik intő szavával taníthatták betűvetésre, számolásra, olvasásra gyermekeiket.”

Magyaralmás a magyar hadtörténelemben több ízben is szerephez jut, így a török korban 1593-ban, majd 1601-ben és 1602-ben. Wathay Ferenc fehérvári várkapitány is megemlékezik a településről históriás énekében.

Az 1593-as ütközet, amely a török és a keresztény hadak között zajlott a városért, Almás és Zámoly között dúlt, s korábban – tévesen – pákozdi csataként emlegették.

Veress D. Csaba hadtörténész kutatásai nyomán tisztázódott a dolog. Az almási jobbágyok a „második” pákozdi ütközetben (1848. szeptember 29.)is szerephez jutottak: az ellenség üldözéséből a legderekasabban vették ki a részüket.

A második világháború magyarországi eseményei során, az utolsó hónapokban, 1944 karácsonya és 1945. március 18. között igen súlyos harcok dúltak a faluban illetve annak határában.

A Nagyboldogasszony tiszteletére szentelt, késő barokk stílusú templom 1787 és 1791 között épült. (Műemléki védelem alatt áll.) Oltárképe Mária mennybevitelét ábrázolja.

Belsejét korinthoszi oszlopok, valamint Nepomuki Szent János és Szent József rokokó faszobra díszíti.

A templomot Áron Nagy Lajos festőművész 1940-41-ben készített alkotásai díszítették, azonban ezek a front alatt aknatalálat következtében megsemmisültek.

A település legrégebbi épülete a katolikus paplak, nagy valószínűséggel 1760-ban már létezett.

Református templom (1787-91): régebbi, ún. kazettás mennyezetét és fából készült karzatát 1970 után átalakították.

A címer fő hordozója a pajzs. A címerpajzson foglal helyet a szívpajzs. A szívpajzs formája egy pecsét. A pecsétben babérkoszorú, gabona és ekevas.

A címer hangsúlyos szimbóluma az almafa, amely arra utal, hogy Magyaralmás vad-almafa ligetre települt magyarok, lakta település.

A baloldali nyolc sáv a nyolc évszázadot jelenti. A pajzsot körülvevő nemzeti színű szalag utal a haza színeire, valamint a falu betelepült lakosságának összetételére is.

Formáját az Esterházy címerből kaptuk, ugyanis Magyaralmás Esterházy főúri birtok volt.

A címerpajzson foglal helyet az úgynevezett „szívpajzs”. A szívpajzs formája és tartalma a megyei levéltárban fennmaradt vizuális emlék – egy pecsét. A címerképek karakterisztikus (jellegzetes) jegyek eltúlzása.

Jelen esetben a babérkoszorú, a gabona és az ekevas. Az ekevas a fém tisztelete- vagy egy feltevés – a török ellen védett főúri falvak megjelölésére szolgáló főbb motívum. A környékbeli falvak is használják.

A címer hangsúlyos szimbóluma az almafa utal arra, hogy Magyaralmás vadalmafa ligetre települt magyarok lakta település. A neve is indokolttá tette a fának, mint fő motívumnak a használatát.

A termőre fordult fa, az életfa, a népmesei aranyalmafa, amely megindítja a fantáziát. A címertanban a fát gyökérrel együtt jelenítik meg, mintegy összekötő kapcsot az ég és föld között. Ez egy élő fa, ami nem a földből táplálkozik.

A baloldali nyolc sáv az elmúlt nyolc évszázadot mutatja, jelzi az idő múlását. A nemzeti színű szalag utal hazánk színeire, ugyanakkor a falu betelepült lakosságának összetételére is.

A címer színei a maguk tisztaságában, egyszerű megjelenítésében teszik harmonikussá a beszédes jeleket, erősítve hangulatát és formáját.   (forrás: nemzetijelkepek.hu)