A Vértesben, a Móri-árokban és a Bakonyban sok szépség, érték, műemlék, látnivaló, legenda vesz körül bennünket. Nézzünk magunkba: miközben járunk – kelünk a világban, ismerjük – e ezeket? Mennyit tudunk szűkebb hazánkról?
A község Móri-árokban található, Székesfehérvár és Mór között.
Története
Ezt a névalakot 1903 óta tekinthetjük hivatalosnak.
A település 1193 előtt is létezett már. Ezért kaphatott környezetétől nevet:”ALMÁS” – talán az akkor itt jellemző módon megtalálható almafák után.
E név később, a török idők tájékán kaphatta előtagját, a magyart, mintegy megkülönböztetésül a többi hasonló nevű falutól. (A történeti Magyarországon tizenkilenc Almás nevű település volt. Viszonylag közel van ezek közül Magyaralmáshoz Rácalmás és Dunaalmás.)
A hagyomány úgy tudja, hogy Árpád vezér után nyerte ez a völgy a nevét, amely déli irányban húzódik Almástól, s valaha itt lehetett egy település, esetleg egy nomád hagyományoknak megfelelő nyári szálláshely.
Tény, hogy a falu eredetileg királyi birtok volt, lévén Fejér megye területe a fejedelmi törzs szálláshelye volt, s később, ajándékozás útján került ki a királyi család kezéből.
A kora-középkor távoli évszázadaiból kevés adat áll rendelkezésünkre, ahhoz azonban elegendő, hogy tudjuk: a mai napig folyamatosan létezett, élt a faluközösség.
A 14., 15. században székesfehérvári egyházi birtok volt, majd a Nyáryak kapták adományként. Már a török hódoltság idején az Esterházy család birtokába került.
(Nyáry Pál lányát galánthai Esterházy Pál vette feleségül 1624-ben. Ettől fogva egészen 1945-ig az Esterházyak csákvári ága bírta a települést. A birtokot a 19. század második felétől nagybérlők vették haszonbérbe.)
A szájhagyomány úgy tartja, hogy az Esterházy család két agárért vette a falut, ennek azonban aligha van alapja.
A török másfélszázados ittléte természetesen Almás életét is meghatározta. Adóztak töröknek, magyarnak, kurucnak, rácnak, labancnak, ahogy a többi falvak lakói is tették.
Szolgáltak, mert kellett, a török szultánnak, a fehérvári basának, de az Esterházyaknak is századokon át.
A török kiűzése után újra rendbe hozta a falu ősi templomát, s az szolgált istentisztelet és mise céljaira évtizedekig, addig ameddig a templom tulajdonjogáról vita nem támadt a felekezet közt a felettes egyházi hatóságok vizsgálódásai nyomán.
Csak az 1790-es évekre csitult el a viszály, s nyugodtak meg a kedélyek. Ettől kezdve mind a reformátusok, mind a katolikusok saját templomukban dícsérhették az Urat, s saját iskolájukban, saját “oskolamestereik intő szavával taníthatták betűvetésre, számolásra, olvasásra gyermekeiket.”
Magyaralmás a magyar hadtörténelemben több ízben is szerephez jut, így a török korban 1593-ban, majd 1601-ben és 1602-ben. Wathay Ferenc fehérvári várkapitány is megemlékezik a településről históriás énekében.
A templomot Áron Nagy Lajos festőművész 1940-41-ben készített alkotásai díszítették, azonban ezek a front alatt aknatalálat következtében megsemmisültek.
A település legrégebbi épülete a katolikus paplak, nagy valószínűséggel 1760-ban már létezett.
Református templom (1787-91): régebbi, ún. kazettás mennyezetét és fából készült karzatát 1970 után átalakították.
Formáját az Esterházy címerből kaptuk, ugyanis Magyaralmás Esterházy főúri birtok volt.
A címerpajzson foglal helyet az úgynevezett “szívpajzs”. A szívpajzs formája és tartalma a megyei levéltárban fennmaradt vizuális emlék – egy pecsét. A címerképek karakterisztikus (jellegzetes) jegyek eltúlzása.
Jelen esetben a babérkoszorú, a gabona és az ekevas. Az ekevas a fém tisztelete- vagy egy feltevés – a török ellen védett főúri falvak megjelölésére szolgáló főbb motívum. A környékbeli falvak is használják.
A címer hangsúlyos szimbóluma az almafa utal arra, hogy Magyaralmás vadalmafa ligetre települt magyarok lakta település. A neve is indokolttá tette a fának, mint fő motívumnak a használatát.
A termőre fordult fa, az életfa, a népmesei aranyalmafa, amely megindítja a fantáziát. A címertanban a fát gyökérrel együtt jelenítik meg, mintegy összekötő kapcsot az ég és föld között. Ez egy élő fa, ami nem a földből táplálkozik.
A baloldali nyolc sáv az elmúlt nyolc évszázadot mutatja, jelzi az idő múlását. A nemzeti színű szalag utal hazánk színeire, ugyanakkor a falu betelepült lakosságának összetételére is.
A címer színei a maguk tisztaságában, egyszerű megjelenítésében teszik harmonikussá a beszédes jeleket, erősítve hangulatát és formáját. (forrás: nemzetijelkepek.hu)
Írj Te először kommentet "Ismeri környékünket? A Móri-árokban, a borvidék peremén: Magyaralmás"