„Hírességek a borlovagok között” – Azurák Csaba móri borlovag

/Azurák Csaba testvéreivel borozik a Móri Bornapokon – Forrás:Library.hungaricana.hu/Délmagyarország, 2010. október/

Talán ma is érdekesek lehetnek Mór múltjával, történetével, a városhoz valamilyen módon kötődő hírességekkel kapcsolatos régebbi híradások – mint például ez 2010-ből:

„Hírességek a borlovagok között

BORKULTÚRA

FARKAS JUDIT

Szeptember-október idején egymást érik az országban a szüreti fesztiválok, borünnepek. A felvonulások színes forgatagában feltűnnek különböző borrendek lovagjai: a rendek egyenruháját egyre több híresség magára ölti.

Ezzel a hazai borok népszerűsítéséhez is hozzájárulnak, amelyek megérdemlik a hírnevet. A badacsonyi Vinum Vulcanum Borlovagrend tagja például Csiszár Jenő és Vágó István: utóbbit nem először avatták borlovaggá.

A „hegy levének” többszörös lovagja Besenyei Péter műrepülő is, aki a Borok Útja Rallye rendszeres résztvevője.

APJA BORVERSEKET ÍR

Egy kicsi, ám annál hangulatosabb borvidék lovagjai fogadták tagjaik közé Azurák Csaba televíziós szerkesztő-műsorvezetőt: tavaly óta a móri Brindisi Szent Lőrinc Borlovagrend lovagja.

Már igen fiatalon kapcsolatba került a szőlővel, a borral: Fejér megyében, Székesfehérváron nőtt fel, édesapjának a Móri borvidék határán, Fehérvárcsurgón volt szőlője és pincéje. Természetesen az egész családot „beoltotta” a jó bor szeretetével.

– Édesapám és a munkatársai a szemem előtt ásták ki a borospincét kisgyerekkoromban – mesélte a műsorvezető, aki visszaemlékezett a gyerekkori szüretekre, a borfejtésekre apjával, Azurák Mihállyal. Bár a pince már nincs meg, édesapja ma is készít bort – és hatvanévesen jelent meg első borverskötete.

– Nagyon sok minden felpezsdült Magyarországon a borral kapcsolatban, gyönyörű pincészeteket, kiváló minőségű borokat lehet találni. Kulturális, gasztronómiai értékek kerültek előtérbe, ám a bor irodalma megállt Hamvas Bélánál és Krúdy Gyulánál. Édesapámat kézről kézre adogatják a fesztiválokon, a Móri Bornapokra is gyakran hívták verselni, és rendszeresen ő írta a köszöntőket. Így kerültünk kapcsolatba a móri Brindisi Szent Lőrinc Borlovagrenddel, és a tavalyi bornapokon édesapámat tiszteletbeli taggá, engem pedig taggá választottak osztotta meg velünk Azurák Csaba.

Székesfehérvári és móri borlovagok emelték az est fényét akkor is, amikor egy televíziós főzőműsorban fogadott vendégeket. Nagy megtiszteltetésnek éreztem a felkérést, szívesen képviselem a szülőföldemet, a móri ezerjót. Remélem, sokat tudok segíteni a népszerűsítésében, bár úgy gondolom, egy ismert embernek kötelessége a jó ügyek mellé állni mondta el a televíziós, akinek a jó magyar bor mellett szívügye a környezetvédelem és a beteg gyerekek, hátrányos helyzetű fiatalok segítése is.

– A televízió által is elvihetem a világba a móri borok, a tehetséges fiatal móri borászok – mint Miklós Csaba vagy a fiatal Kamocsay Ákos – jó hírét, tudatosíthatom, hogy nem csak Villány, Tokaj, Eger létezik Magyarországon.

A BOR KÉNYEZTETŐ ÉLMÉNY

Kifejtette: ahogy halad előre az időben, korban, úgy jelent egyre többet a borozás, úgy lesznek egyre fontosabbak az ember életében a rituálék.

– A bor testet-lelket karbantartó, ápoló, kényeztető élmény, pozitív egészségügyi hatásokkal. Édesapámtól idéznék: a bor keretbe foglalja az életet, ott van a születésnél, a halálnál, örömben és bánatban. A lényeg, hogy mindig mértékkel kell inni, csínján kell bánni vele. Nem csak a bor megivása az élmény, hogy amikor finomat kóstolok, végigbizsergeti a testet – magyarázta. Mellesleg nem kizárólag a Móri borvidék nedűit fogyasztja, nincs kedvenc bora. Úgy tapasztalta: annyi jó bor van Magyarországon, fehér, rozé és vörös egyaránt, hogy nem érdemes kategorizálni.”

Forrás:Library.hungaricana.hu/Délmagyarország, 2010. október (100. évfolyam, 229-253. szám)  / 2010-10-13 / 239. szám