„Magamért, egyedül!” – Eredményei igazolják életmódváltását!

/A képen Psóráné Szaniszló Szilvia a múlt hétvégi versenyen/

Az év első napjaiban írtunk a Csókakőn élő Psóráné Szaniszló Szilviáról, aki 183 kg-ról másfél év alatt 110 kg-ot adott le.  Ma már egészségesen él,  versenyszerűen sportol. Nem is akárhogy!

November 9-én a Scitec Power Challenge országos versenyen vett részt Budapesten, ahonnan több éremmel, arany-ezüst-, bronz minősítésekkel tért haza.

Őt kérdeztem:

– Mi az a Scitec Power Challenge? 

A Scitec Power Challenge öt alapgyakorlatból álló verseny, ahol előre kiszámolt, testsúlyodhoz, és edzés szintedhez igazodó súlyokkal kell, magas ismétlésszámot végrehajtani. Ez egy súlyzós tömegsport, ahol nincsenek vesztesek, de van fájdalom, és kihívás önmagaddal szemben. Ezen a versenyen egy képet kapsz arról, hogy milyen szinten áll az állóképességed és az erőd. Hatalmas akaraterő és kitartás kell ahhoz, hogy minél magasabb ismétlésszámot tudj csinálni. A versenyen bárki részt vehet, aki betöltötte a 14. életévét.

– Ez egy alkalom, vagy egész évben folyik, és a végén hirdetnek eredményt?  Miből áll a verseny?

Egy évben három alkalommal van, és minden alkalommal van eredményhirdetés, illetve az ismétlés számoknak megfelelően minősítés. A gyakorlatok: guggolás, fekvenyomás, felhúzás, mellről nyomás, és bicepsz. Lehet komplettben indulni, ahol mind az öt alapgyakorlatot végre kell hajtani, amennyi csak megy. De lehet külön-külön gyakorlatokban is indulni, amiben csak szeretnél. Van amatőr, versenyző, versenyző II., és végül a profi szint.

– Láttam, hogy nem minden számban ugyanabban a kategóriában versenyzett. Miért?

Én fekvenyomásban, felhúzásban, és bicepszben szoktam indulni, de tervezem, hogy jövőre a komplettben is. Fekvenyomásban és felhúzásban  már teljesítettem versenyző szinten az arany minősítést, így feljebb léptem a versenyző II-be. Bicepszben még nem, így ott még a versenyzőben indultam. Addig maradok egy szinten, amíg nem érem el az arany minősítést.

– A hétvégén milyen érmekkel tért haza?

Fekvenyomással kezdtem versenyző II-ben, Master I korcsoport, és +65kg súlycsoportban.

45kg-al kellett a gyakorlatot végeznem. Tizenhárom  ismétlés ment, ezzel bronz minősítést értem el, és a ranglistán a második helyen állok. Ezt követte a bicepsz versenyző kategóriában, amit 22 kg-al kellett végezni. Huszonegyszer sikerült, ami ezüst minősítést, és a ranglistán második helyet ért.

Utolsónak jött a felhúzás. Rettegtem tőle. Valahogy úgy éreztem az utóbbi hetekben, az edzések alatt, hogy a súly ragaszkodik a földhöz, és egyszerűen alig ment. Itt a versenyző II-ben nőhöz, és a súlyomhoz képest hatalmas volt a súly.  87,5kg ot kellett minél többször felhúznom, ez nem kicsi.  Nem reméltem bronznál jobb minősítést, sőt még abban is kételkedtem az utóbbi edzésekből kiindulva, de oda álltam és bele vágtam, hisz erről szól ez a verseny.

Akarat, erő, kitartás, na és némi fájdalom. Csináltam, mert imádom, mert az életem az erőemelés. Az elején még hallottam, ahogy a bíró számolja az ismétléseket, de tíz után már csak a „csak azért is megcsinálom”  járt a fejemben. Fájt már mindenem, és a levegőért is küzdöttem, de sikerült, legyőztem önmagam. Harmincegy szer sikerült a 87,5 kilót felhúznom, ami arany minősítést ér, és a ranglista II. helyhez volt elég.

Felhúzásban ezután már a profi kategóriában indulhatok, de az még odébb lesz, mert az már tényleg bitang súly(120kg).  Tavasszal újra nekivágok, és már a mellről nyomás is a palettára kerül a terveim szerint.

Idén még decemberben veszek részt egy erőemelő versenyen, ahol már nem az ismétlés a lényeg, hanem a súly nagysága.

– Valami fontos, amit még elmondana?

Öt éve extrém túlsúlyos voltam. Mozogni sem tudtam. Szóval csak annyit mondanék mindenkinek, hogy mindenféle sportmúlt nélkül, nulláról is lehet építkezni, még így 47 évesen is! Két éve felhúzással kezdtem az erőemelést.  Egy éve a fekvenyomással és a bicepsszel egészítettem ki. A súlyzós edzéssel is csak 3 éve foglalkozom. Nekem nincs edzőm, sem edzőtársam, sem egyesületem, sem szponzorom.

Amit teszek, csinálok, azt egyedül csinálom.  Ám így is szép utat jártam be eddig. Sokat tanulok, hogy tudjak fejlődni, tovább haladni az utamon. Persze könnyebb lenne, ha az ember tartozna valahová.

Viszont más régiókból  súlyemelő-erőemelő edzők segítenek, támogatnak tanácsokkal, amiért nagyon hálás vagyok.

Az én mottóm: Magamért, egyedül!

          

                                                    Nagy Pál

 

Fenti cikkünk bevezetőjében említett januári írásunk:

110 kg-ot fogyott, túrákat szervez, jótékonykodik a csókakői hölgy