Egy Ruff nevű móri jobbágy és a sekrestyés esete…

/A kép illusztráció/

Mór történetének egyes korszakaival, az “őslakos” móriak, illetve a Mórra évszázadokkal ezelőtt betelepített német lakosság életével, szokásaival, mindennapjaival több alkalommal foglalkoztunk. Mindezek azonban szinte kimeríthetetlen témát szolgáltatnak:

“A „Gescherte-Ruff” (nyírott-nak fordítható) talán a legelső ragadványnév volt a falú korai történetében. Már ezért is kissé részletesebben kell erről megemlékeznünk, ahogyan ezt az utolsó ilyen nevű Ruff özvegyétől hallottam: A betelepülések idejében a parasztok még két hosszú copfban hordták a hajukat.

Egy ízben egy Ruff nevű jobbágy ült a templom utolsó padjában. A sekrestyés, aki kínosan tisztaságszerető volt – és éppen ezért gyűlölte a parasztok hosszú, zsíros, ápolatlan haját – egy ollóval a kezében mögéje osont, és egy hirtelen nyisszantással levágta annak egyik copfját.

Mit tehetett ez: kénytelen volt a másikat is levágatni. Nyírott feje miatt társai eleinte gúnyolták, majd látva ennek hasznosságát, maguk is megnyiratkoztak.

Egy másik magyarázat szerint egy Ruff nevű fiú gyakran ministrált a templomban, ám zsíros hosszú hajával bekoszolta a hófehér ministránsruhát. A sekrestyés ezt megsokallva, ollót fogott és lenyírta a fiú hosszú haját.”

(Részlet Schwartz Alajos: A Móri németség története és élete c. könyvéből – a szerző engedélyével)