„Boraink nemzetközi szinten is jó minőséget képviselnek” – mondja Varga Máté a Móri Hegyközség elnöke

/Fotó: Varga Máté saját archívumából/

A Móri Állami Gazdaság megszűnését követően a Móri Borvidék önállóságának megszüntetése is szóba került. Pedig  – tekintsünk csak vissza! – borvidékünk múltja a történelmi időkben kezdődött. Mór község  1901-ben kérvényezte, hogy Mór és vidéke önálló borvidékként szerepelhessen. A XVIII. században forrt össze térségünk és az ezerjó története. Ekkor érkeztek a német telepesek, ebben az időben telepedtek le Móron a kapucinusok is, akik a környék kiváló szőlőművelői lettek.  Később a nagy külföldi kereslet folytán a tokaji borok után a móri borokat vásárolták a legmagasabb áron.  Borvidékünk fejlődésében, a mindenkori ízlésnek megfelelő borok népszerűsítésében a fiatalabb borásznemzedéknek nagy szerepe volt és lesz. Egyebek mellett ezekről  kérdeztem Varga Mátét, a Varga és Fia Pincészet borászát is – aki egyben a Móri Hegyközség elnöke:

-Móri születésű.  Milyen kapcsolatban volt gyerekként a szőlővel, mi indította el ezen a pályán, és mikor szüretelt először saját szőlőjében?

Gyermekkoromban nem különösebben foglalkoztam a szőlővel, bár szüleimnek volt pár kisebb szőlőterülete, és szerettem kijárni édesapámnak segíteni. Sétáltam mellette, míg ő „robizott” (kapálógép), vagy hordtam utána a permetlevet. De a szakmát még nem igazán láttam benne. Később aztán humán tagozatos gimnáziumba kerültem, 14 évesen úgy gondoltam, talán majd jogász leszek. Aztán a ’90-es évek végén, a gimnáziumi évek alatt sok minden megváltozott. Édesapám révén saját gazdaságunk lett, az üzlet is elindult, egyre jobban belekerültem a szőlészeti-borászati mindennapokba.

Megtetszett, láttam benne a perspektívát, és mire érettségiztem, már tudtam, ebből nem jogi út lesz, és az akkori Kertészeti és Élelmiszeripari Egyetemre felvételiztem, ahová fel is vettek. Az egyetemmel párhuzamosan folyamatosan részt vettem a családi vállalkozás munkálataiban, fejlesztésében, amit azóta is folytatok eleinte az agrárkamarai munkahelyem mellett, majd 2014 óta főállásban.

Saját szőlőm nincs. Szőlőnk van, a családé. Kicsit a Vénhegyit a házunk mögött jobban a sajátomnak érzem, de az első szüret nem ott volt. Egyébként nem szeretem a szüretet „túlmisztifikálni”. Számunkra ez az év legnehezebb időszaka 14-16 órás munkanapokkal, sok aggodalommal, végére szinte teljes mentális és fizikai kimerüléssel. De kisgyermek koromban, nagyszüleimnél a Balaton-felvidéken a családi szüretek örökké bennem maradnak. Összejött az egész család – tágabb értelemben -, az asszonyok szüreteltek, a férfiak puttonyoztak, préseltek. Még egy kis puttonyt is készített nekem nagyapám, hogy ki ne maradjak a munkából.

-A móri bor régen nagyon kedvelt volt Ausztriában. Az 1930-as években is jöttek a Móri Bornapra az osztrák vendéglősök, gazdák. A monarchia korában – ha jól tudom – móri borozó is volt Bécsben.  Ön szerint külföldön újra ilyen népszerűek lehetnek a Móri Borvidék nedűi?

Ez egy nagyon jó kérdés, a történelmi hagyományok valóban predesztinálják erre a borvidéket. Viszont a borfogyasztási szokások, a társadalom és a szakma is nagyot változott az évszázadok alatt. Manapság a világ bármely pontján készült bor elérhető bárhol, bármikor. Így jóval nagyobb a versenyhelyzet. Borvidékünk pedig a legkisebb a magyar borvidékek közt, az európai vagy világviszonylatról ne is beszéljünk. Viszont a boraink nemzetközi szinten is jó minőséget képviselnek, csak meg kell ismertetnünk őket a fogyasztókkal. Ez egy lassú és nehéz folyamat, de már elindult, és szerintem jó úton járunk. Nekünk a specialitásainkat kell bemutatnunk, nem az kell legyen a cél, hogy a világ összes boltjának polcain elérhetők legyenek a móri borok. A gasztronómia, a borszaküzletek, borbárok világa lehet hazai, illetve nemzetközi szinten is a móri boroké.

Viszont ami talán a legfontosabb, hogy egy gyönyörű borvidéken élünk, sok érdekes és egyedi pincészettel, ahová érdemes ellátogatni. Fontolóra kell vennünk, hogy a borexport vagy a fogyasztók idecsalogatása a fontosabb a borvidék számára. Persze párhuzamosan is kell működnie mindegyiknek, de a prioritások és stratégiák meghatározása elengedhetetlen.

-Fontos a Móri Borvidék önállósága?

Mint móri borász és mint hegyközségi elnök, természetesen egyből rávágom, hogy igen. Ugyanakkor országos vagy akár európai kitekintésben  – ahogy korábban is mondtam  – szinte értelmezhetetlenül picik vagyunk. Nem tudhatjuk, hogy közép illetve hosszú távon mik lesznek a piaci és szakmai trendek, előfordulhat, hogy együtt kell majd működnünk a környező borvidékekkel. Etyekre, Neszmélyre, Pannonhalmára gondolok. Sok tekintetben lennének az együttműködésnek előnyei, természetesen az autonómia, a „Móriság” megtartása mellett. Egyelőre mindegyik történelmi borvidék önállóan és jól működik, és miután jó a kapcsolat közöttünk, ha arra kerülne a sor, nem gondolnám, hogy akadálya lenne az együttműködésnek.

-Milyen volt az idei termés, milyennek ígérkeznek az újborok?

A 2022-es esztendőt szőlőtermesztés tekintetében az aszály határozta meg. Egyes fajtaköröket jobban, másokat kevésbé érintett, de összességében elmondható, hogy egy kicsivel kevesebb a termés, mint a tavalyi évben. A lényeredék szintén gyengébb egy kicsivel, de minőség tekintetében nem lehet okunk a panaszra. Szépek az illatok, jók a zamatok, szerintem jó borok készülnek és készültek már el. Pár újbor már forgalomban is van, keressék bátran!

-Ön szerint milyen bortrendek várhatók a következő években?

Jelen pillanatban a fehérborok előretörése látszik, valamint a szénsavas termékeké (gyöngyöző, habzó  és pezsgő). A 2010-es évek elején megindult rozé divat egy gyors piaci felfutás után kipukkadni látszik, a vörösborok piaci részesedése pedig lassan, de folyamatosan csökken. A trend jelenleg elég szerteágazó. Nagy divatja van a könnyed fehérboroknak, az illatos fajtáknak, például az Irsai Olivérnek, de a gasztronómiában és a helyi értékesítésben egyre népszerűbbek a bioborok, valamint egyes újdonságok is, mint például a narancsbor vagy a PetNat. Itt azért felhívnám a figyelmet, hogy a piac kevésbé letisztult, mint a klasszikus borok kategóriájában, és érdemes megbízható termelőket keresni. Remélem idővel a fogyasztói megérzések és a szabályozások kiszűrik a „vadhajtásokat” erről a piacról, és csak a tényleg jó termékek maradnak. Ne feledjük, hogy például a bio az nem egyenlő az „egész évben nem csináltam semmittel”, és a kénhidrogén nem egyedi stílusjegy, hanem borhiba.

-Ehhez a témához kapcsolódva: mely fajták lehetnek majd a legnépszerűbb móri borok?

Ha Mór, akkor Ezerjó. A helyi értékesítésben és a gasztronómiában kihagyhatatlan szerepe van és lesz is. A belőle készült borok sokszínűsége, a könnyed reduktív fehérek, a fahordós testesebb borok, a késői szüretek vagy akár jégborok, mind egyedibbé teszik a kínálatot. Ezzel együtt is népszerűek a már említett illatosabb fehér borok, az irsai, a cserszegi vagy akár egy királyleányka. Persze a nemzetközi trendek alól nincs kibúvó, a borvidék legnagyobb mennyiségben szüretelt fajtái a szürkebarát és a chardonnay. Csak lehet, hogy ezekkel egy pezsgő formájában találkozunk, vagy az európai piac egy más országában kerülnek forgalomba.

                                                       Nagy Pál