Érdekességek Mór környékének régmúltjából: az Által-ér kialakulása

/Által-ér  –  Fotó:Nagy Pál/

Talán ma is érdekesek lehetnek a Mórral és környékével kapcsolatos régi  híradások, érdekességek… – mint például ez:

„A Vértes és Gerecse nyugati előtere a földtörténet során olyan helyzetekben volt, hogy a hátramaradt üledékek nyomán fontos adatokat szolgáltatott az egész Dunántúl ősvízrajzi alakulásának feltárásához.

6.1. Kutatástörténeti áttekintés

Már Strausz L. (1952) felhívta a figyelmet a Dunántúl középső részének kavicsaira, de Pécsi M. (1955) már bizonyos rendszert is felfedezett a kavics-vonulatokban. Arra figyelt fel ugyanis, hogy a kavicsvonulatok a Móri-süllyedék felé tartanak. Pécsi (még ekkor) a Duna átfolyásának bizonyítékait vélte felismerni a kavicsokban. Ádám L. (1959) azonban anyagvizsgálatokkal is bizonyítgatta, hogy a „Móri-árok” kavicsa a felvidéki patakokból ered, nem dunai eredetű. A Vág, a Nyitra és a Zsitva tartott a „Móri-árok” felé.

A Duna azokat csak később,a visegrádi áttörésekor fejezte le, ill. gyűjtötte össze. A Cuha, a Concó-patak és az Általér patak e hajdani vízfolyások völgytorzóiban keletkeztek a Duna áttörése után.

A Vág, a Nyitra és Zsitva egyesült folyója ugyanis a Duna eopleisztocénkori drá-vai átfolyása idején a Móri-süllyedéken át a Szegedi-süllyedék felé tartott (Ádám L. 1959, Mike K. 1963).

A Duna visegrádi áttörése után természetesen – a szerkezeti mozgások miatt megváltozott orográfiai dőlésviszonyoknak megfelelően – a kavicsok É-felé szállítódtak vissza, így a koptatottság is a felső rétegekben É-felé haladva tovább nőtt (Mike K. 1963) .

Az orográfiai dőlések pleisztocén eleji változását a Vértes ÉK-i előterében Mike K. (1963) részletes elemzéssel bizonyította. A Vág, a Nyitra és a Zsitva eopleisztocénbeli móri átfolyása tehát ma már aligha vitatható.

A Duna visegrádi „áttörése” után a Bakonyér, a Conco-patak és az Általér a hajdani felvidéki patakok vonalain ellenkező lejtésű medret alakított ki. Jelentősebb vízhozamuk azonban sohasem volt, esésük is kicsi volt.

A pleisztocén folyamán reagáltak ugyan az éghajlatváltozásokra, de teraszokat nem építettek, hanem a kéregmozgásokra vándorlással válaszoltak. Az Általér keletkezéséről és változásairól a Vértes ÉNy-i előterének elemzései derítettek fényt (Mike K. 1963).

Érdemes azonban e kérdéssel részletesebben is foglalkozni, mert a lezajlott kéregmozgások nem csak vízügyi vonatkozásban érdekesek, hanem a negyedkori földtörténet, a rétegtan és általában az egész ősvizrajzi fejlődéstörténet, a negyedkor kutatása vonatkozásában is.

Régebben még a bányászat is hasznát látta. A negyedkori kéregmozgások mechanizmusának felderítése egy-egy bányaterületen komoly segítséget nyújtott a bányavíz elleni védekezés preventív intézkedéseiben, valamint a cementáló fúrólyukak telepítésében is, amikor még nem alkalmazták a vízszintsüllyesztést. A fiatal kéregmozgások nyomai utalnak ugyanis arra, hogy mely irányú törések újultak meg és váltak a karsztvíz-áramlás csatornáivá. A negyedidőszaki üledékek pedig tömedékanyag vonatkozásában jöhettek számításba…”

Itt olvashat róla még bővebben!

 

Forrás:Library.hungaricana.hu/Mike Károly: Magyarország ősvízrajza és felszíni vizeinek története (Aqua, Budapest, 1991) 

Kiemelések tőlem – A szerk.