Húsz éve történt a móri bankrablás… – Emlékezünk

/A móri emlékmű az áldozatok emlékére – Fotó:Nagy Pál/

El sem hiszem, hogy e borzalom óta ennyi idő telt el…

2002. május 9. – Amikor e tragikus eseményről akartam írni, elővettem a korábban ilyenkor “papírra vetett” soraimat, és úgy döntöttem, ezen sokat nem változtatok, hisz minden szava most is igaz  – mindössze néhány gondolatot fűztem hozzá, ami felvillant arról az elátkozott napról…

Hozzátenni valóm pedig “csak” annyi: azóta minden évben megemlékezést tartanak május 9-én 12.30 órakor a Dózsa György utcai emlékműnél, tisztelegve az áldozatok emléke előtt.

2002. május 9. – Ezt a napot mi móriak soha nem felejtjük el.

A világ ekkor minden évben a II. világháborús német fegyverletételt ünnepli, mi pedig gyászolunk.

Gyászolunk, mert aznap déli 12 óra körül két elvetemült belépett a Dózsa György utcai bankfiókba…

Ami azután történt…? – Mindeddig a legbrutálisabb magyarországi rablógyilkosság.

Számunkra azonban még ennél is sokkal súlyosabb.

Elvettek tőlünk valamit…   Elvették ismerőseinket, többünknek a szeretteit, barátait… – Akikre azóta is kegyelettel emlékezünk!

Ami minden mórinak – ennyi év távlatából – még jobban fáj, hogy elvették tőlünk addig megszokott, nyugodt kisvárosi életünket…

Attól kezdve sokan, sokáig félve-körülnézve léptek/léptünk be bármely itteni bankfiókba, hisz olyan történt, amit el sem tudtunk volna képzelni…

Emlékszem: szép napsütéses idő volt aznap…  Fél egy körül értem vissza a banktól talán 60m-re levő üzletünkhöz. Ebédidő volt, a kocsi csomagtartójából pakoltam ki. Amikor újra kijöttem az üzletből a parkolóba, láttam, hogy lengedez a függöny a bankfiók nyitott ablakán. Aztán jött egy rendőrautó, megállt a banknál. Semmi rosszra nem gondoltam, visszamentem a boltunkba.

Pár perc múlva szirénázás, még több rendőrautó jött.

Utána felgyorsultak az események. Nagyon sok rendőr, mentőautók, mentőhelikopter, a környék teljes lezárása… épp üzletünk ajtajánál szalagoztak… – Hírek terjedtek valamilyen lövöldözésről…  Gyülekeztek a móriak… Nem értettünk semmit… Egyszer csak elkezdtek a rádióból is jönni az információk… Egyre rosszabbak…  Csak néztünk egymásra… Persze, hogy senki nem akarta elhinni… Pedig a saját szemünkkel láttuk, mi történik az utcán…

Közben távolabb élő ismerősök telefonálgattak – tudták, hol az üzletünk -, hogy jól vagyunk-e? – Jól ugyan nem, de megvoltunk.

Csak később gondolkodtam el alaposabban, amikor már sokat lehetett tudni az eseményekről: az öcsém kb. 10 perccel korábban jött ki a bankfiókból, mint ahogy az a szörnyű rémtett történt. A feleségem hetente többször ebben az időben szokott oda menni – aznap a gondviselésnek köszönhetően nem.

Az is később tudatosodott bennem, hogy az elsők között lehettem, akik a történtek után ott, a közelben jártunk, és nem láttunk semmit, nem is sejthettük, mi zajlott le pár perccel korábban ott a falak között…

De ezek “csak” a családi  érintettségek. Mennyien voltak még így ezzel…? – Többeket jól ismertem az áldozatok közül – ahogy mások is…

Kevesen tudják – nem is szoktam róla beszélni -, de az akkori sajtó (tévéstábok) is megtalálta üzletünket: mivel olyan elrendezése volt, mint a bankfióknak, bejöttek, hadd forgassanak, rekonstruálva, bemutatva a történteket.

Hát ennyit a személyes érintettségről. Nem csak én vagyok ezzel így, de biztos: amíg élek, nem feledem el azt a napot, az aznap látottakat! Nem lehet…

N.P.

Ezt írja a Wikipedia az aznap történtekről:

“A móri bankrablás, amelyet a sajtóban gyakran móri mészárlásnak neveznek, a magyar kriminológia eddigi történetének legkegyetlenebb rablógyilkossága volt.

A 2002. május 9-i móri bankrablásnak nyolc halálos áldozata volt, akiket az elkövetők egyszerűen kivégeztek. Hatalmas erőkkel indult meg a nyomozás. A bűncselekmény után néhány órával a rendőrség két, már korábban is körözött bűnözőt gyanúsított meg a gyilkosság elkövetésével, Farkas Róbertet és Horváth Szilárdot. A nyomozás során nem találtak ellenük bizonyítékot.

2002. július 24-én letartóztatták Kaiser Edét és Hajdú Lászlót, akik a rendőrség szerint alaposan gyanúsíthatók voltak a bankrablás elkövetésével. A nyomozás 2003 decemberéig tartott.

Az ügyészség által készített vádiratban Hajdú Lászlót nem gyanúsították meg a bűncselekményben való részvétellel, csak bűnsegédlettel, konkrétan a fegyverek beszerzésével és elrejtésével. Kaiser Ede társtettesként szerepelt a vádiratban. A gyilkosságok elkövetésével egy ismeretlen harmadik elkövetőt gyanúsítottak.

A bírósági tárgyalás 2004. februártól december 23-áig tartott. A Fővárosi Bíróság életfogytiglani fegyházbüntetésre ítélte Kaiser Edét, Hajdú László 15 év fegyházbüntetést kapott. A másodfokú eljárásban Kaiser Ede büntetését helybenhagyták, Hajdú László ügyében új eljárást rendelt el a Fővárosi Ítélőtábla. A vádlottak az eljárás során mindvégig tagadták, hogy ők követték el a gyilkosságot, viszont több más bűncselekményt beismertek.

2007. február 17-én a rendőrség Tatabányán elfogta a veszprémi postásgyilkossággal gyanúsított Nagy Lászlót. A lakásán tartott házkutatás során előkerültek a móri bankrablásnál használt fegyverek: egy Skorpió típusú géppisztoly és egy pisztoly. Nagy László már az első kihallgatásán elismerte, hogy köze volt a móri bankrabláshoz.

Vallomása szerint a gyilkosságokat egy Radó nevű szerb bűnöző követte el, aki bűntársukkal, Weiszdorn Róberttel együtt ment be a bankfiókba, ő csak sofőrként vett részt a bűncselekményben. Weiszdorn vallomása szerint a rablást Nagy tervelte ki, és ők ketten hajtották végre. A bankfiókban Weiszdorn lőtt rá a biztonsági őrre, majd kiállt a bankfiók ajtajába, és elküldte az időközben a fiókba betérni akarókat. Eközben Nagy a fiók ügyfélterében agyonlőtte az ott tartózkodó további hét embert.

2007. július 13-án Nagy László, még a bírósági tárgyalás és ítélet előtt, börtöncellájában öngyilkosságot követett el.

2008 decemberében az elsőfokú bíróság Weiszdorn Róbertet életfogytiglani fegyházbüntetésre ítélte, az elítélt legkorábban 30 év letöltése után bocsátható szabadlábra. Az ítéletet 2010. december 9-én a másodfokú bíróság súlyosbította, 40 évre emelte a minimálisan letöltendő büntetést.

A Fővárosi Bíróság 2009. november 6-án Kaiser Edét felmentette a móri bankrablás vádja alól, egyéb bűncselekmények miatt 18 év börtönbüntetésre ítélték.”

2002. május 9.  A  brutális bűncselekmény helyszíne, az ERSTE Bank akkori Móri Fiókja – MTI fotó