„Olyan helyekre megyek, amihez valahogyan kötődöm” – Sárközi-Nagy Ilonával beszélgettem

/Sárközi-Nagy Ilona saját archívumából – Fotó: Szepesvári Petra/

Tavaly ilyentájt beszélgettem utoljára Sárközi-Nagy Ilonával. Újra itt az év vége,  ennek apropóján kerestem meg újra. A népszerű móri születésű színművésznőt idén is megtalálta a filmforgatás és színház is.  Főképp ezekről kérdeztem, de röviden Mórról is szót ejtettünk:

–Társulatának közösségi oldalán olvastam, hogy a közelben, Székesfehérváron léptek fel novemberben. Úgy  emlékszem, Móron  legutóbb 2018-ban láthattuk színésznőként. Jelenleg van meghívásuk?

Volt, de elsodorta a pandémia. Azóta nem került szóba, de nem is volt igazán nyugodt időszak. Folyamatosan készenlétben kell lenni, és elfogadni azt is, ha valami elmarad. Ez nem könnyű, egyik oldalról sem. Szívesen teszünk viszont eleget minden meghívásnak, már egész jól belejöttünk a vándorszínházi létbe.

-Ha már Mórról kérdeztem az előbb: mikor járt magánemberként utoljára szülővárosában? Amikor itt van, hová szokott mindenképp elmenni, mit néz meg szívesen?

Legutóbb halottak napján, nyáron kicsit sűrűbben mentünk. Általában a Karavánban ebédelünk, ami tudom, azóta Tárlat, de mi magunk között megmaradtunk a régi nevénél.

Olyan helyekre megyek, önkéntelenül is, amihez valahogyan kötődöm, és mindig be is vonzok embereket, szóval talán nem véletlen, hogy így van. A múltkor épp az elsős tanítómmal futottam össze ott. Persze, mondhatnánk, hogy kisváros, könnyű találkozni ismerősökkel, de ha letérek az utamról, nem botlok bele senki ismerősbe.

Egy készülő produkciónkhoz pedig szükségem lesz egy kis történelmi kutatásra, szóval, ha időm engedi, belevetem magam a városi legendák felderítésébe. Illetve szívesen veszem, ha valaki a nagyszüleim és a dédszüleim történetét segít feleleveníteni.

Már sokat beszélgettem a rokonokkal, de kíváncsi lennék arra is például, hogy mások emlékezetében hogy él a kis vegyesbolt a Wekerle Sándor utcában…

-Figyelemmel kísérem társulata, az E-Mancik Színházi Manufaktúra közösségi oldalait.  Örvendetes, hogy – újra – egyre több az előadásuk. Van kedvence darabjaik közül? Melyikkel hívják Önöket a legtöbbször?

Igen, ennek én is örülök. Most a verses előadásunkkal turnézunk, elsősorban a Köszönjük, Magyarország! keretein belül. Ez a legkönnyebben utaztatható produkciónk, emellett kifejezett célunk a kortárs líra népszerűsítése. Különösen jólesik, hogy ez a több,  mint 6 éves előadás új életre kelt, rengeteget ért bennünk, és változott is az elmúlt évek alatt.

Olyan helyekre jutunk el, ahol – a ráfordított idő tekintetében mindenképp – luxusnak számít  a színház, és sokszor bennünket is meglep, hogy milyen nyitott és befogadó közönséggel találkozunk.

A minap épp egy nagyon lelkes nyugdíjas közönség előtt játszottunk, és amikor elköszöntek, egy idős úr utánunk szólt, hogy nagyon köszönik, jól megtornáztattuk a szürkeállományt. Ha valamiért, akkor ezért érdemes.

Az aktuális kedvencem egyébként a legújabb előadásunk, a Válogatáskazi – avagy szomjas fiúk tolják a kakaót. Ez tükrözi leginkább társulatunk színházi nyelvét, és talán nem szerénytelenség, ha azt mondom, hogy egy nagyon vicces, érzelmes és elgondolkodtató előadás született.

/ E-Mancik Színházi Manufaktúra  – Sárközi-Nagy Ilona saját archívumából – Fotó: Szepesvári Petra/

-Készülnek új esttel? 

Párhuzamosan dolgozunk több új anyagon is, ebből lesz verses előadás, két másik pedig saját darab (a már említett kutatásra is az egyik saját darabhoz lesz szükség). Lassan haladunk, mert nehéz előteremteni a financiális részét, és az írás is komótosan megy, de a végére biztosan nagyon izgalmas lesz. Direkt inspiráló, hogy egyszerre több minden dolgozik bennünk, hatnak egymásra a témák is.

-Saját társulatán kívül idén ősszel vállalt-e más szerepet valamelyik színházban?

Volt egy bemutatóm Sánta Ferenc: Ötödik pecsét című regényének átiratából. Ez az anyag eléggé meggyötört. Döbbenetesen aktuális most is. Ez egy rendkívül jó írás az emberi természetről, erkölcsről, lelkiismeretről, a hatalom és a kisember viszonyáról. A mi előadásunk 5. prófécia címen fut, és történetesen itt is, egy kivételével, csupa női alkotóval dolgoztam.

Jelenleg egy kortárs darabot próbálok  Sajgál Erikával és Auksz Évával. A darab írója Adorján Beáta, rendezője pedig Naszlady Éva. A bemutató január végén lesz. Ez egy kicsit könnyedebb műfaj, de tudjuk, azt semmivel sem könnyebb játszani. A próbafolyamat viszont terápiás foglalkozás is egyben, szerencsém van, csupa kedves, érzékeny, és nagyon jó humorú ember vesz körül.

-A Doktor Balaton című tévésorozatból már a 2. évadot is leadta a TV2. Az Ön által megformált egyik főszereplőnek, Annának izgalmasan alakult az élete: előbb András, majd Bálint barátnője lett. Leforgatták már a következő évadot? Mi az, amit erről elmondhat?

Leforgattunk egy újabb évadot, igen. Az alkotók pedig gondoskodtak róla, hogy rengeteg új izgalom várja a rajongókat: új szereplők, érdekes helyzetek, Anna története is új kalandokkal folytatódik, talán eddig ismeretlen oldaláról is megismerhetik majd a nézők.

/ Sárközi-Nagy Ilona saját archívumából – A képen Tenki Dalmával a Dr. Balaton című filmsorozat forgatásán – Fotó: Tenki Dalma/

-Megtalálták-e idén is mozifilmmel? Van-e forgatással (mozi, tévé, kisjátékfilm…) kapcsolatos újabb felkérése?

A sorozaton kívül idén nem forgattam mást, van, ami csúszik, olyan is van, ami elmaradt. Remélem, jövőre szerencsésebb év lesz. Az elmúlt két évet a filmforgalmazók is megsínylették, rengeteg film bemutatója várat magára. A Szia, Életem! is jövőre várható.

 

                                                             Nagy Pál

/Sárközi-Nagy Ilona saját archívumából  – A képen Király Attilával  a Dr. Balaton című filmsorozat forgatásán – Fotó: Zákány Zita/