„…móri, pusztavámi, oroszlányi – együtt sír és nevet…” – Múltbéli történeteink

/A kép illusztráció – Fotó:wikipedia/

Talán ma is érdekesek lehetnek Mór és a környék 20. századi történetével kapcsolatos régi híradások – mint például ez 1971-ből:

“Egy nyelven beszélnek…

Dél körül jár az idő, az ablak előtt csillesor húz el, az oroszlányi XXII-es aknán teljes gőzzel folyik a munka. Mostanában sokszor lehet hallani erről az aknáról. A tavasszal ide látogatott el a miniszterelnök, de más vendégeket is szívesen fogadnak az itteniek. Nem büszkélkednek, csak megmutatják a látogatóknak a legmodernebb gépi termelést. Közben természetesen az emberekről is szó esik, akik ezt a modern technikát kézben tartják.

— Jelenleg mi adjuk az Oroszlányi Szénbányák termelésének mintegy negyedrészét — igyekszik érzékeltetni a bánya rangját Kiss György igazgató. — Új akna a miénk, pár esztendő alatt futott fel a termelés napi 270 vagonra. A vállalat ide összpontosította a gépi beruházások tekintélyes hányadát és mi igyekeztünk ezt megfelelően hasznosítani. S ma szerénytelenség nélkül elmondhatjuk: a XXII. aknának nem kis része van abban, hogy Oroszlányon meghonosodott a pajzsbiztosításos termelés módszere.

Az emberekről, az új közösség kialakításának gondjairól érdemes szólni. Enélkül olyan látszat alakulhatna ki, hogy minden úgy ment mint a karikacsapás.

Kezdetben úgy kellett toborozni az embereket, különböző más aknákról. A biztos munka, a jó kereset, a kedvező geológiai viszonyok említése nem volt hatástalan. Egyesek fáztak az új gépektől, mások bátran vállalták az ismeretlent. Az igazgatónak néhányszor meg is mosták a fejét, hogy nem illik a jó brigádokat elhozni máshonnan. A szükség azonban törvényt bont. Kellett az ember s nem is akármilyen. Igaz, különböző helyekről jöttek, de dolgozni akartak és tudtak. S most az aknán olyan keresetek vannak, hogy bárki szívesen jönne ide.

De mi lett a különböző helyről idejött emberekkel? Közösségbe tudtak-e kovácsolódni? Balázs János, az akna párttitkára rengeteget tudna erről mondani. Egy-két jellemző történetét érdemes megemlíteni:

— Móriak, oroszlányiak, pusztavámiak, kecskédiek és vértessomlóiak alkottak külön kis csoportokat. Elkülönülési irányzatok is voltak. Meg kellett magyarázni az embereknek, hogy itt nincs külön oroszlányi, pusztavámi vagy móri érdek, csak közös cél és közös érdek hajthat mindenkit. A pártszervezet nagy gondot fordított az egység megteremtésére, sokat beszélgettünk az új brigádok tagjaival a közös gondokról és teendőkről. Végül mindenki megértette, hogy móri, pusztavámi, oroszlányi és kecskédi — együtt sír és nevet. S hogy sokkal több legyen a nevetés, hát létrejött az összefogás….”

Forrás:Library.hungaricana.hu/Dolgozók Lapja, 1971. július (26. évfolyam, 153-179. szám)  /  1971-07-21 / 170. szám

A CIKK FELIDÉZÉSÉT KÉSŐBB FOLYTATJUK! – a szerk.