„Az írás már kisgyerekként érdekelt” – interjú Ruff Orsolya móri születésű íróval – 2. rész

/A képen Ruff Orsolya – Fotó: Valuska Gábor/

Többször mutattunk be városunkból elszármazott hírességeket. Ruff Orsolyáról viszont még nem olvashattak. Most vele ismerkedhetnek meg egy két részes riport keretében. Hogy miről beszélgettünk? Itt töltött gyermekkoráról, családjáról, pályájáról, hivatásáról, terveiről, Mórról… – a riport második része:

-Vissza tud emlékezni, mikortól és miért érzett késztetést arra, hogy írjon?

Az írás már kisgyerekként érdekelt, de ez valószínűleg természetes azoknál, akik szeretnek olvasni. Egy idő után nem elég a befogadás, azaz az olvasás maga, hanem az ember kíváncsi lesz, hogyan keletkezik és alakul a szöveg. De fiatalon nem írtam mindig, inkább csak impulzusszerűen, ma viszont már a mindennapjaim része. Ez nagy fegyelmet követel, és sokszor el is tűnik az írás örömjellege – ez viszont a nagy egészet tekintve nem lényeges, mert a végén úgyis csak az számít, hogy a végeredmény jó legyen és az olvasó a cikk vagy a könyv végén magával vigyen valamit abból az írásból.

-Nagyon sokoldalú, hisz újságíró, író, műfordító is.  Melyiket érzi a legközelebb magához?

Nem tudok és nem is akarok különbséget tenni a három tevékenység között, mert mind a három kell ahhoz, hogy egyensúlyban tartson. Amikor fordítás után cikket írok, vagy éppen egy mesekönyvbe kezdek bele, kicsit úgy érzem, mintha egy másik cipőbe bújnék. Mindegyik klappol rám, de mindegyik másként jó. Az egyik feszültségét a másik oldja fel, de egyiket sem adnám fel a másikért. Borzasztóan hálás vagyok azért, hogy mindhármat űzhetem.

-Olvasóink hol, milyen online vagy nyomtatott felületeken találkozhatnak cikkeivel?

Évek óta a Könyves Magazin munkatársa vagyok; ez egy kimondottan könyvekkel, irodalommal foglalkozó oldal, és van egy print kiadványunk is, amelynek a megjelenése a járvány miatt egyelőre szünetel, de abban reménykedünk, hogy tavasszal újra megjelenhet. Addig is az internetes oldalunk napi szinten frissül, interjúk, kritikák, ismertetők olvashatók rajta, köztük az én cikkeim is.

-Szerkesztőként is tevékenykedik és ha jól tudom, könyvbemutatókat tart, beszélgetéseket vezet. Jut ideje mindenre, amire szeretné?

Mindig sokkal több a tervem, mint amennyit ebből meg tudok valósítani. A jegyzetfüzetemben egyre sokasodnak azok az ötletek, amelyekből egyszer könyv vagy egy nagyobb lélegzetű cikk születhet. Nagyon szeretnék egy tényirodalmi és/vagy esszékönyvet írni, mert nagyon izgat, hogyan lehet írásban egy bizonyos tudásanyagot közérthetően, egyben szórakoztatóan átadni. Van is rá konkrét ötletem, de a Covid miatt a könyvtárak egyelőre zárva tartanak, így a kutatással meg kell várnom, mire kicsit enyhül majd a járványhelyzet.

-Azt olvastam, hogy első gyerekregényét (A zöld macska titka) a lányának szánta. Ebből azóta trilógia lett. Jelenleg dolgozik valamilyen könyvön?

Jelenleg az utolsó simításokat végzem egy gyerekregényen, ami remélhetőleg júniusban jelenik meg. Kicsit nagyobb gyerekeknek szólna, mint a Zöld macska-könyvek, és egy olyan ház áll a középpontjában, amely titkokkal és rejtélyekkel van tele.

-Alkotóként mennyiben más felnőtteknek, illetve gyerekeknek írni?

A hozzáállásomat tekintve semennyire. Sőt, azt is mondhatnám, hogy a gyerekek sokkal nagyobb kritikusok, ha valami nem tetszik nekik, akkor nem udvariaskodnak, hanem félrehajítják a könyvet. Így még nagyobb feladat és felelősség, hogy az ember olyat írjon nekik, ami leköti és elgondolkodtatja őket.

-Kedvenc regénye, meséje?

Mivel már évek óta hivatásszerűen olvasok, ezért nem is tudok egyetlen könyvet kiemelni, hiszen rengeteg szempont van, ami miatt emlékezetessé válhat, megragadhat egy könyv. Ha a gyerekkoromról kérdez, akkor több kedvencem is volt. Ezek egyike A kis Nicolas, ami egy francia klasszikus és örökzöld; ezt azon is le tudom mérni, hogy a lányom is imádta. A másik rongyosra olvasott darab A 13 és 3/4 éves Adrian Mole titkos naplója volt, ez már kiskamasz korhoz kötődik, rengetegszer olvastam, szerintem elsősorban a humora miatt.

-A könyvbemutatókra visszatérve: Mórra vagy a környékbe hívták már?

A fehérvárcsurgói iskolában voltam egy író-olvasó találkozón, de ha hívnak, nagyon szívesen megyek majd a környékre bárhova, ha a járványhelyzet engedni.

-Úgy tudom, néhány hónapja  ajánlott fel egy nagyobb könyvcsomagot a Móri Radnóti Általános Iskolának. Milyen indíttatásból, milyen könyvek ezek, és hány kötetről van szó?

Nem számoltam, de pár polcnyi kötet. Örökké helyhiánnyal küzdök itthon, így időről időre muszáj racionalizálnom. Annál nagyobb öröm pedig nincs, mintha tudom, hogy olyan helyre kerülnek a könyvek, ahol a gyerekek mindennap levehetik a polcról és olvashatják őket. A húgom, Moller Barbara ebben az iskolában tanít, ezért nekem egyértelmű volt, hogy a Radnóti könyvtárának adom ezeket a könyveket, és csak remélni merem, hogy a gyerekeknek is tetszenek!

                                                                            Nagy Pál