„A móri ütközet emléke” – „Gyerekek! El vagyunk árulva!”

/A móri csata. Josef Lanzedelli litográfiája. Franz Xaver Zalder rajza nyomán (Rózsa-Spira 1973, 268).  –  Forrás:Library.hungaricana.hu/Fejér megye néprajza  – Szent István Király Múzeum közleményei/       /

Talán ma is érdekesek lehetnek Mór korabeli történetéről szóló régi híradások – mint például ez:

„A móri ütközet emléke

1848. december 30-án Mórnál Perczel Mór hadteste vereséget szenvedett Jellasics császári, ellenforradalmi seregétől. Néprajzi gyűjtéseink alkalmával idős móri adatközlőktől igen sok történetet lejegyeztünk a móri csatával kapcsolatban.

Csákvári adatközlőm, a 98 éves Harangozó András bognármester 1978-ban így beszélt a móri csatáról: „Megverik a magyarokat Móron, ott van a nagy ütközetük. Már alighanem meg is verték, azért nem eszik a ló.

Föl a lóra, indíts Mórra!

Még a hidas alatt is bujkáltak a szegény magyarok. Hanem amikor odaértek, akkor a németnek pusztulni kellett. Elverték aztán a németeket. Ott aztán törött ám a kard is.”

A magyar sereg móri csatavesztését a móri német bíró árulásához kapcsolja a néphagyomány: „Mikor a honvédek letáboroztak a Táborhegyen, csak kevesen voltak. De tudták, hogy az osztrákok honnan fognak támadni, és arról az oldalról megerősítették a Táborhegy oldalát, és őröket állítottak ki. A fákat ledöntögették az utakra, hogy az ellenség azt higgye, hogy itt Isten tudja, mennyi magyar van! Hát a vasasok nem is merték ám megtámadni a magyarokat hanem csak vártak. Mert azok Bakonysárkányban voltak, a főparancsnokság pedig Kisbéren.

Akkor volt Móron bíró a Frey Ignác. Ez meg egy Négele nevű ember este a sötétség beálltakor befogtak kocsiba, és elhajtottak Sárkányba. Ott megmondták, hogy csak jöjjenek nyugodtan, mert a honvédek nincsenek olyan sokan, mint az erődítések mutatják. Avval fogták magukat, és még akkor éjjel visszajöttek. Hát másnap, úgy délelőtt 10 óra felé látják ám a honvédek, hogy jönnek az osztrák katonák, de nem Sárkány felől, hanem onnan Aka felől, keresztül a kukoricákon és a földeken! Perczel tábornok meg a kukkerral onnan a Táborhegy tetejéről nézte az egészet. És amikor látta, hogy a vasasok nem Sárkány felől támadnak, ahonnan várni lehetett volna, hanem Aka felől, rögtön mondta: ‘Gyerekek! El vagyunk árulva!’

Aztán mondta is, hogy mostmár egy kis rész tartson ki, a többi meg meneküljön, ahogyan csak tud Fehérvár felé. Avval fölkapott a lovára, és otthagyta a honvédeket. Elfutott. Fehérvár felé szaladt el, nem is állt meg előbb. Ott volt a Görgei, és avval akart találkozni. Mert annak meg meg kellett volna már érkeznie, de nem értek ide addigra, mire kellett volna. De ha a Frey bíró nem árulja el, akkor még megérkezhettek volna a honvédek, és nem lett volna ilyen nagy vereségük. De a Frey meg aztán bemenekült a kapucinusok harangtornyába, a harang mögé. Volt egy Mátyás nevű kisbírója, csak az tudta, hogy ő ott van, és oda is hordott neki ételt meg italt. Még a barátok sem tudták, hogy ott van….”

Forrás:Library.hungaricana.hu/Fejér megye néprajza – Szent István Király Múzeum közleményei: A sorozat / Lukács László: 1948–49 jeles napjai a néphagyományban. – Szent István Király Múzeum közleményei: A sorozat (1998)

Kiemelések tőlem! – A szerkesztő