Az egykori nagy világgazdasági válság hatásai: koldusok Móron

/A képen: Kapuciunus tér és környéke a 20. század elején/

Az 1929-ben kezdődő világgazdasági válság hatásai Móron – A történet első részét ugyanebben a rovatunkban  (“Abszolút Mór”  “Anno”)  olvashatja!

“…Őszinte elismeréssel kell adóznunk a község akkori bírájának, Schmidt Józsefnek és főjegyzőjének, Rimele Antalnak, akik gyűjtésekkel, segélyakciókkal, népkonyha felállításával segítették a szegénységet.

Ugyanakkor magukra vették az adóhatóságok szigorát is, mert nem kíméletlen vaskézzel hajtották be a magas adókat.

A község megvette a bezárt Winter-bánya árki utcai épületeit, s azokban szegényházat rendezett be, ahol rövidesen 70 szegényről tudtak gondoskodni.

Az ide be nem férő koldusok hivatalos koldulási engedélyt kaptak. Ismét gyermekkori emlékeimet idézem: szombat esténként a lakás bejárata előtt megjelenő koldusok „Miatyánk” imádkozásával jelezték érkezésüket, majd a kapott 1-2 fillér, vagy szelet kenyér megköszönése után folytatták tovább útjukat.

Délben ütött-kopott bádogedényeikkel a templom lépcsőin kuporodva jó néhány szegény várakozott a számukra főzött ebéd kiosztására. Az elöljáróság ingyen fát, szenet, ruhaanyagot, lábbelit is szerzett számukra.

A lehetőségek függvényében 50-150 szegény sorsú gyereknek juttattak ingyen ebédet.

Még az 1977-ben megjelent „Mór története” c. munka szerzői is megemlítették a móri nagybirtokosok segítőkészségét, a főispán, főszolgabíró és a Stefánia-szövetségben tömörült úrinők áldozatvállalását.

De kiemelik a kapucinus zárda hozzáállását is. Ennek rendfőnöke, a balinkai szegényparaszti sorból származott Schweighardt Veremund páter volt, aki mint az 1902-ben alakult „Móri Keresztény Hitel- és Fogyasztási Szövetkezet” egyik vezetője a zsidó uzsoratőke helyett keresztény pénzzel, hitelekkel kívánta segíteni a kisembereket...”

(Részlet Schwartz Alajos: A móri németség története és élete c. könyvéből –  a szerző engedélyével)