Megtörtént esetek: a becsületes móriak

„Amíg Mária Terézia és fia, II. József az államhatalom feladatává nem tette a bíráskodást, addig ezt a jogot a kijelölt földesurak gyakorolhatták. Ezt az ún. pallosjogot a Hochburgok is megkapták, erre a falú déli bejáratánál felállított akasztófa is fegyelmeztette az érkezõket.

Az uradalomnak börtönt is fenn kellett tartania. Vagy a börtön, vagy a börtönőr lakása a mai Kisfaludy utcában lehetett, mert ennek korábbi neve „Profosz utca” volt, ami porkolábot, börtönőrt jelent. Az akkori bűnesetek jegyzőkönyveit végignézve örömmel szögezhetjük le, hogy a tettesek között német nevűt nem lehet találni.

A móriak becsületességét tanúsítja egy alábbi, valóban megtörtént eset.

Az egyik vásáron egy móri parasztasszony hosszasan válogatott, alkudozott a székesfehérvári Montskó kékfestős sátránál.

Mikor fizetésre került volna sor, az asszony ijedten vett észre, hogy az e célra szánt 20 koronás bankjegyét elvesztette.

Napok múlva férje említette neki, hogy a dobos már másodszor hirdette azt, hogy valaki a bíró irodájába leadott egy, a vásárban talált bankjegyet.

Férje unszolására el is ment a bíróhoz, aki megkérdezte: Milyen pénzt és hol veszthette el? Az asszony a Montskó cég sátrát nevezte meg. Akkor a húszas a magáé, mert egy becsületes ember ott találta meg! – mondta a bíró.

A szüretkor a határban hagyott szüretelő edényeket senki nem vitte el, a terménylopás szinte ismeretlen volt. A szőlőben felejtett ruhadarabot, szerszámot, táskát feledékeny tulajdonosa még napok múltán is megtalálhatta ott.”

(Részlet Schwartz Alajos: A Móri németség története és élete c. könyvéből – a szerző engedélyével)