Móri történetek: az öreg csősz és legényei

/A kép illusztráció/

Mór történetének egyes korszakai, az “őslakos” móriak, illetve a Mórra évszázadokkal ezelőtt betelepített német lakosság élete, szokásai, mindennapjai szinte kimeríthetetlen témát szolgáltatnak..

„…A világosodó, majd aranyszínűre érő fürtöket most már a csőszöknek kellett fokozott gondossággal őriznie tolvajtól, seregélytől. E munkához segítséget is kaptak. Mindegyikük mellé egy-két csőszlegényt szerződtettek, akik munkájukat nem is mindig pénzért, inkább csak hasznos időtöltésből végezték. Boldogasszony napjának délutánján díszes csőszfokosukat kézbe véve, barátnőik kíséretében, ünneplő ruhájukban vonultak ki a csőszkunyhóhoz. A lányok egy szőlőindából fonott, papírszalagokkal és virágokkal díszített koszorút vittek magukkal, melyet a csőszkunyhó tetejére, vagy egy póznára erősítették, melyet aztán beástak az épület elé.

Az öreg csősz és legényei reggeltől estig járták körzetük dűlőútjait, az előre megbeszélt sípjelekkel tartva egymással a kapcsolatot.

A seregélyeket fegyverük elsütésével űzték tova. Ételt hozzátartozóik hoztak a számukra, de néha egy-egy vadnyúl is beleszaladt az általuk felállított hurokba…

Egy öreg csősz aprólékosan kioktatta a hozzá beosztott legényt a teendőkről. Végül vizsga gyanánt néhány kérdést tett fel neki. Többek között ilyen kérdés is elhangzott:

Mit csinálsz, ha látod, hogy valaki lopja a szőlőt?

A legény helyesen válaszolt: felírom a nevét! Igen de mi van akkor, ha nem tudod, hogyan hívják a tolvajt?

A legény egy pillanatra meghökkent, aztán kivágta: Heisst Er, wie Er heisst, aufgesch-rieben wird Er! = Hívják ahogy hívják, akkor is fel lesz írva a neve!…”

(Részlet Schwartz Alajos: A Móri németség története és élete c. könyvéből – a szerző engedélyével)