Bormúzeum? – 1. rész: hordófelirat, bornevek…

/ Képen: A HÁTTÉRBEN LÁTHATÓ REKESZEK REJTIK A RÉGEBBI ÉVJÁRATÚ MÓRI BOROKAT –  Forrás:Library.hungaricana.hu/Múzeumi Magazin 1969 (Budapest, 1969) /

Talán ma is érdekesek lehetnek Mór 20. századi történetével kapcsolatos régi híradások – mint például ez 1969-ből, melyet két részben közlünk és a Móri Bormúzeumról szól:

„Bormúzeum?

Azt írja a biblia :„Noé pedig földművelő kezde lenni és szőlőt ültete. És ivék a borból és megrészegedék…”

Épp egy ilyen özönvíz előtti, helyesebben közvetlen özönvíz utáni dolognak ne lenne múzeuma?

A bor egyidős az emberiséggel. Nem csak a legenda szerint; az Erdőbényén talált, miocén korból származó szőlőlevél-kövület is bizonyíték erre — „hivatalos” nevén, a vitis tokajensis.

A szőlőtől a borig azonban hosszú az út. Az első lépés pedig éppen egy — szamárnak köszönhető! A monda szerint a szamár tanította meg az embert a szőlő metszésére, mert látta, hogy azok a tőkék, amelyeknek vesszőit a szamár lerágta, gyorsabban nőnek. Pauzaniasz görög író, az i. u. második században le is írt egy ilyen szamárszobrot, amelyet a görögök állítottak tiszteletére, hálából.

Nálunk ennek a mondának kecske-változata járja. Ez látható például a móri Állami Gazdaság egyik hordójának alján, amelyet egy lelkes asztalos, Rapold József faragott meg jókedvében.

De mielőtt betekintenénk a móri bormúzeumba, amely ennek a változó, illanó és fogyó anyagnak próbál emléket állítani, sétáljunk egyet a sok furcsa bornév között.

Furmint, siller, bakator, gorkován, szamorodni, kadarka

Megfejtésük nemcsak érdekes, de olykor rejtélyes is. Mert többféle értelmezése van mindjárt a furmintnak. Egyik vélemény szerint a fermentálni igéből származik, másik szerint a formium magyarított változata, ami a szőlő eredetére utal, azaz Formiából származót jelent.

A siller esetében kézenfekvő lenne a nagy német költőre, Schillerre gondolni. A bor neve azonban egyik változat szerint a. schillern — csillogni — igéből származik, a bor tiszta, csillogó színe után, a másik azonban a schielen — kancsít, bandzsít igéből vezeti le, mégpedig azért, mert ez a fehér bor a vörös felé kancsít — azaz halványpiros.

A magyarítás, nyelvünk természetének megfelelő átformálás „áldozata” a bocca d’or, az olasz „aranybogyó”, amelyből nálunk bakator lett. Még furcsább a gorkován esete. Badacsony hegyének északi lejtőjén gyönge minőségű szőlő termett. Stájer kereskedők érkeztek a vidékre, akik a jóféle badacsonyihoz voltak szokva. Megkóstolva az északi lejtő borát, így nyilatkoztak: „Es ist gor kőin Wojn” — azaz: ez nem is bor! Ezt értették félre a badacsonyi gazdák, így született a gorkován….”

Forrás:Library.hungaricana.hu/Múzeumi Magazin 1969 (Budapest, 1969)  / 1969 / 4. szám/

Ez volt a bevezető, hamarosan FOLYTATJUK a 2. résszel, amely már CSAK a Móri Bormúzeumról szól! – a szerk.

 

Képen: A HÁTTÉRBEN LÁTHATÓ REKESZEK REJTIK A RÉGEBBI ÉVJÁRATÚ MÓRI BOROKAT

 

Képen: HORDÓ FARAGOTT ALJA A MÚLT SZÁZADBÓL- Forrás:Library.hungaricana.hu/Múzeumi Magazin 1969 (Budapest, 1969) /

Kabáczy Szilárd Felvételei