„úgy nyilatkoztak, hogy a legjobb móri bor mindig a csókai szőlőhegyekben termett…”

/Fotó:Nagy Pál – 2017. december 31./

Talán ma is érdekesek lehetnek Mór és a mai Móri Borvidék 19-20. századi történetével kapcsolatos régi híradások – mint például ez:

(Az első részt ugyanebben a rovatban olvashatja – a szerk.)

„…A fillokszera pusztítása ezt a hegyvidéket is megviselte, a kövesebb talajú csókái vidék szőleit majdnem teljesen elpusztította, míg a homokos-agyagos talajú móri szőlő termését felére apasztotta.” (Wekerle 1896, 558.)

Pedig az I. világháború végéig Németországból, Csehországból és főként Ausztriából jöttek ide borkereskedők. Mórról a filoxeráig évente 50 000 hl bort vittek el, miből a földművelők, sőt az iparosok és az értelmiségiek is nagy hasznot húztak.

Csókakőn úgy emlékeztek, hogy az osztrák és cseh borkereskedők helyi megbízottjai, a borcenzárok egy-egy termésből egész vonatnyi szállítmányokat vásároltak fel, reális áron. A bortermelő községekben alkusz, ügynök és fuvarosréteg alakult ki.

Móron a szőlősgazdák érdekeinek védelmét községi hatósági rendszabályok biztosították. Az 1886-os szabályrendelet értelmében a községházán kellett bejelenteni, ha valaki idegenből származó bort hozott a helységbe. Később a termésmennyiség nyilvántartásba vételét gazdánként végezték, illetve hatósági boralkuszok működtek. Aminőség védelme megkívánta az említett intézkedéseket, mert volt év, amikor több száz akó mustot, bort hoztak be, amit azután a móri bor cégérével reklámoztak. (Farkas, 1977,275.)

Saját gyűjtésünk során Magyaralmáson találtunk adatra, hogy móri szőlősgazdák házasítás és továbbadás céljából többször vettek itt bort.

Csókakőn egyenesen úgy nyilatkoztak, hogy a legjobb móri bor mindig a csókái szőlőhegyekben termett.  A Mórtól távolabbi területeken is keresték a jó bort, így Sárkeresztesre a múlt század végén jártak borkereskedők.

A filoxera okozta csapást a vidék csak állami segítséggel tudta kiheverni. A virágzásnak indult szőlőkultúrában újabb pusztítást az I. világháború munkáskéz- és védekezőszer hiánya okozott. A két világháború között tekintélyes tért nyertek a direkttermők. 1944-45 három hónapos frontküzdelmei, majd a móri és csókakői szőlők tulajdonosainak tekintélyes részét adó németség kitelepítése, az 1950-es évek mezőgazdaságot háttérbe szorító intézkedései, azután pedig a mennyiséget a minőség rovására előtérbe helyező szemlélet mind hozzájárultak ahhoz, hogy a móri bor az utóbbi időben veszített a századfordulón kivívott jó hírnevéből…”

Forrás:Library.hungaricana.hu/Fejér megye néprajza – Szent István Király Múzeum közleményei: A sorozat / Gelencsér József – Lukács László: Szép napunk támadt.  A népszokások Fejér megyében. – Fejér megye néprajza 3. – Szent István Király Múzeum közleményei: A sorozat (1991)

(Kiemelés tőlem – a szerk.)