/A kép illusztráció!/
Móron és környékén az I. világháborút követő években terelődött a figyelem a szénbányászat felé. Erről az időszakról – és a majdani évtizedekről – szól cikksorozatunk. Itt a hatodik rész:
“…Miután Móron és Kisgyónon egyaránt tisztázták a telepek dőlését és csapását, megállapították, hogy a szénvagyon egy része a térszint felett helyezkedik el. E térszint felett elhelyezkedő területekre több-kisebb termelő tárót telepítettek. Amikor a szintes feltárással megfogható széntelepek lefogyóban voltak, a kieső széntermelés pótlására lejtős-aknákat mélyítettek.
Amíg Móron a fejlesztés teljesen elmaradt, addig Kisgyónon a szükséghez képest — figyelembe véve az olcsó emberi erő jelenlétét — bizonyos mértékű gépesítéshez kezdtek. A felvonóvillák üzemeltetésére 1 db 50 kVA teljesítményű, 550 V-os 3 fázisú generátort szereltek be. A villa egy lóvontatású cséplő járgányából készült. Ez a soproni bányászati múzeumban ma is látható.
Mindkét helyen erőmű telepet építettek, azonban a szakismeret vagy a tőkehiány miatt az egyes beépített egységek éppen csak a pillanatnyi szükségletet tudták biztosítani, bővebb terjeszkedésre nem teremtettek lehetőséget, és a villamosenergiahiány nagymértékben akadályozta a bányaüzemek folyamatos fejlődését.
A felszabadulás után jelentős fejlődésnek indult a pusztavámi szénbánya. Az 1943—1944-ben mélyített Iker akna után 1963-ig 12 aknát, illetve tárót, vagy külfejtést nyitottak meg és termeltek ki…
Forrás: library.hungaricana.hu/Fejér Megyei Történeti Évkönyv 10. (Székesfehérvár, 1976) TANULMÁNYOK Jera Ferenc: A Fejér megyei szénbányászat története 1920 – 1973.
Folytatjuk!
Írj Te először kommentet "Kisgyónban gépesítésbe kezdtek, Móron elmaradt a fejlesztés…"