Sokak kedvelt kirándulóhelye az ország különböző vidékeiből a volt bányatelep – bányász település. Egyedülálló az országban, hogy a volt bányászházakból a természetbarátok telepét hozták létre. Környéke gazdag látnivalóban, gyönyörű erdőkben sétálhatunk és tavasszal rengeteg medvehagymát is szedhetünk. Ismerkedjünk meg Kisgyónbánya történetével, érdekességeivel, jelenével…
Kisgyón a Bakony-hegység észak-keleti részén egy északi nyílású völgyben található, Bakonycsernye községtől 2,5 km-re.
Körülöttük a bakonyi erdők jellemző bükköseiben és gyertyános tölgyeseiben kirándulva az atalanta lepke, a havasi cincér, az aranypettyes bábrabló példányait csodálhatjuk meg.
A házak mögött csörgedező égerfákkal szegélyezett Dültfás-patak az erdő szélén kis tavacskát táplál, tele békákkal és szúnyogokkal.
A környék mészkőfelszínébe mélyedő víznyelők, aljukon barlangokat rejtenek. Közülük a legnagyobb ismert az ország harmadik legmélyebb cseppkőbarlangja – az Alba Regia barlang.
A környék két nevezetessége az őskövületeket őrző Tűzköves-árok és a vadregényes Burok-völgy, jellegzetes kőzeteivel és élővilágával.
(forrás:wikimapia.org.)
(Tűzköves-árok – fotó:fejer-tura.hu)
Kisgyón története
A kezdetektől a huszadik századig
A Kisgyónbánya környéki bakonyi tájon már az ie. IV. évezredtől kimutatható az emberi jelenlét (pl. késői vaskorból származó urna Uboldpusztán). Az állattenyésztés és a földművelés miatt az addig egybefüggő erdőséget megbontották.
A fák kivágása azonban nem ért el olyan mértéket, mely megzavarta volna a természet rendjét. Sőt a honfoglalás idejére újra háborítatlan rengeteget találunk.
Kisgyónbányát önálló településként először csak a II. József által elrendelt 1784-87. évi népszámlálásban említik.
Az ezt megelőző időből származó iratok együtt emlegetik Nagygyónnal (Kisgyónbányától ÉNy-ra 2,5 km-re) Goun, Gywn, Ghyon néven.
Gyón településről az Árpádházi királyok idejéből nincs adatunk. A XIV. század elején a környező erdőterület Csák István által felépített Bátorkő várához tartozott. 1326-ban Károly Róbert egy palotai családnak adományozta.
Az ezt követő török hódoltság igen visszavetette a terület fejlődését. A török a bakonyi falvakat feldúlta, a lakosságot kiirtotta vagy elhurcolta.
A II. József elrendelte országleírás szerint Kisgyón akkor egyetlen erdészlakból állt. A “lakosság” létszáma változott: ekkor 23 fő, 1838-ban 11 fő, míg 1853-ban 5 fő volt csupán.
(Természetbarát telep)
A szénbányászat kora
A Kisgyónbányától 5 km-re fekvő Szápár községben már a XIX. század derekán kisérleteztek szénbányászattal. 1842-ben egy 30m mély aknából megkezdődött a termelés. 1873-tól vannak adataink arról, hogy nyilvántartották a kisgyóni széntelepeket.
A bányászat kezdete 1922 októbere. Egy Freud Béla nevű vállalkozó a Dóra-hegy nyugati oldalában, a széntelep keleti felében indította meg a termelést. Még ennek az évnek a decemberében egy fiatal bánymérnök, Poszt Ferenc került a bányához.
Számára egyértelmű volt, hogy a fejlesztés alapja a szállítás problémájának megoldása. Ehhez pedig az kellett, hogy vasút épüljön a terület és a bodajki vasútállomás között. Részvénytársaságot alapítottak, és 1924 nyarára elkészült a 16km-es pálya.
A bánya teljesen megváltoztatta a környék településeinek életét. A környező földek zöme nagybirtokosok kezén volt. A helybeliek csak idénymunkára számíthattak.
A kisgyóni bánya így sosem szenvedett munkaerőhiányban, sőt általános volt a többszörös túljelentkezés. Ez is okozta, hogy az itteni bányászok keresete messze elmaradt az ország többi szénmedencéjében dolgozók jövedelmétől.
1922 és 1924 között 5739 tonna szenet fejtettek. Újabb aknák nyitásával (a Tisza táró össztermelése 5 év alatt 42.000 tonna, Tivadar táró, János lejtős akna, Adrás akna) a bányászat virágkorát élte.
1931-ben hidat építettek a keleti és a nyugati szénterületek, a kisgyóni völgy összekapcsolására, áthidalására (maradványai néhány éve bontották el).
az 1930-as évek elejére állandó lakosság alakult ki Kisgyónbányán. 1932-ben a bánya-részvénytársaság egy tanerős iskolát hozott létre, majd 1937-ben új iskolát építtetett. 1942-ben már 80 gyermek járt ide.
A bányászat a II. világháború évei alatt csak rövid időszakokra állt le, de a termelés jelentősen csökkent. Mivel a terület hosszú ideig a hátországhoz tartozott, a háborús károk nem voltak jelentősek.
A frontvonal egyébként 1945. márciusában ment át a területen. Ekkor természetesen szünetelt a munka. De a bányászok értesítést kaptak a fehérvári kórház szénhiányáról, ezért a bánya épen maradt területein már április 14-én megindult a termelés.
1946. január 11-én a bányát államosították. A bányaüzemvezető 1948. évi jelentésében a szénvagyon kifogyását 1954-re jósolta.
(A szobor, és a bánya 1967-ben – fotó:geocaching.hu)
Ennek megfelelően a fejlesztések mérséklődtek. 1952-ben azonban egy akna mélyítése során egy új, eddig nem fejtett széntelepet találtak. Ez ellentmondott az előzőekben emlegetett jelentésnek, így a termelés folytatódhatott.
A telepen 1960-ban felépítettek egy új két tantermes iskolát, kialakították a sporttelepet és közművesítették a lakásokat. több mint 100 család lakott itt ezekben az években.
A hatvanas években a széntelepek kezdtek kifogyni, sorra zárták be az aknákat, a széntermelés egyre inkább átvették a Balinkán nyíló új bányák. 1972-ben a Béke akna bezárásával befejeződött a termelés.
1972-től napjainkig
Az utolsó akna bezárása idején még kb. 100 fő lakott Kisgyónban. De rohamosan csökkent a létszám. A bányászcsaládok elköltöztek, a házak lakatlanná váltak.
A környék elcsendesedett, felszedték a vasúti síneket, szétbontották a betonlétesítményeket is. Az erdő igyekezett begyógyítani a sebeket.
Sajnos ez nem emberöltőnyi feladat. A bányászat számtalan nyomát találjuk a völgyben és az erdőben.
A nyugalmas erdőkbe visszatértek a turisták is. Az ő kezdeményezésükre az ekkora már igen rossz állapotba került házakat nem lebontották, hanem használatra a természetjárók kapták meg.
Az új használók nagy lelkesedéssel láttak munkához, és egy-kettőre rendbehozták az épületeket, amelyeket azóta kulcsosházakként üzemeltetnek.
A bányásztelepülésből az országban egyedülálló módon természetbarát telep lett. (forrás:tetete.hu)
(Kisgyóni Bányász – emlékmű – fotó:geocaching.hu)
Valaki szóljon már a cikkírónak, hogy előbb tájékozódjon, mielőtt összeollóz. 😀 A kisgyóni kulcsosházak kezelési jogát (kettő kivételével) évekkel ezelőtt elvették a természetbarát szervezetektől, azóta NEM üzemelnek a házak. A legtöbb már látványosan romlásnak/omlásnak is indult.