Ilyenek voltak a móri szokások: Keresztelés, elsőáldozás…

(a kép illusztráció: a Szent Vendel és Szent Rókus kápolna)

Mór történetének egyes korszakaival, az „őslakos” móriak, illetve a Mórra évszázadokkal ezelőtt betelepített német lakosság életével, szokásaival, mindennapjaival több alkalommal foglalkoztunk.

Mindezek azonban szinte kimeríthetetlen témát szolgáltatnak…

Nézzük például, milyen volt, hogy zajlott a keresztelés, első áldozás?

„Régen szülőotthonok, kórházak nem lévén, az asszonyok odahaza szültek a bába, vagy egy többször szült, tapasztalt asszony segítségével.

Az újszülötteket a legközelebbi vasárnapon vitték keresztelni a templomba.

Ha azonban a kisbaba életképtelennek látszott, a bába a mindig kéznél levő szenteltvízzel ún. „szükségkeresztségben” részesítette.

A keresztszülőket a legközelebbi rokonság köréből választották a szülők.

A keresztelésre többnyire a tízórai nagymise (Hochamt) után került sor.

Erre a fiúkat kék, a lányokat rózsaszínű takaróval letakarva hozták.

Ez többnyire a szülésznő tulajdona volt, aki a keresztanyával együtt vitte a csecsemőt a templomba.

A szertartás után a szülők, keresztszülők a legközelebbi hozzátartozók és a bába részvételével tort tartottak (Kindermahl).

A számok iránt érdeklődők kedvéért egyetlen adat: Pl. 1896-ban 345 keresztelés volt, esetenként 13 krajcárt kellett érte fizetni.

Az iskolában az írás-olvasás mellett a hittan volt a legfőbb tantárgy.

Az ünnepélyes első áldozásra másodikas korukban járultak.

Erre többnyire a pünkösd utáni vasárnap lett kijelölve.

A kislányok ünnepi ruhaszínéről ezért is nevezték ezt „Fehérvasárnapnak”. A bérmálásban az iskolát befejező „végzősök” részesültek a püspökatyától.

Az „avatás”-nak is mondott aktusban 1896-ban 320 fiú és lány vett részt. Szüleik esetenként ugyancsak 13 krajcárt fizettek érte.

A bérmaszülők ajándéka lányok esetében többnyire aranylánc, fülbevaló, fiúknál pedig zsebóra volt.”

 

(Részlet Schwartz Alajos: A móri németség története és élete c. könyvéből – a szerző engedélyével)