Móri történetek, anekdoták: Pardon! Én voltam!

(a kép illusztráció)

Mór történetének egyes korszakaival, az „őslakos” móriak, illetve a Mórra évszázadokkal ezelőtt betelepített német lakosság életével, szokásaival, mindennapjaival több alkalommal foglalkoztunk.

Mindezek azonban szinte kimeríthetetlen témát szolgáltatnak…

„Amikor Hochburg János megszerezte a csókakői várbirtokot, a Bécsi Udvari Kamarától egyúttal a kegyúri és pallosjogot is megkapta.

Előbbi az egyházi ügyekbe való beleszólás jogát biztosította számára, utóbbi azt jelentette, hogy jobbágyainak bírája is lett. Akár halálos ítéleteket is hozhatott, melyeket a felettes megyei szervek többnyire készségesen jóváhagytak.

E témakörbe illik az alábbi, Móron széles körben ismert anekdota:

Az egyik grófnak feltűnt, hogy ahányszor hintójával elhalad az akasztófa előtt, parádéskocsis a mindig megemeli kalapját. Kérdésére, hogy ezt miért teszi, ezt a választ kapta: „Azért, Méltóságos Gróf Úr, mert itt már sok ártatlan ember vesztette az életét!”

A gróf elgondolkodott a hallottakon és elhatározta, hogy próbát tesz. Egyik éjjel leosont a lóistállójába, melyhez rajta kívül csak a kocsisának volt kulcsa, és leszúrta legdrágább lovát.

A tett elkövetésével természetesen a kocsist gyanúsították, aki az akkor még kötelezően előírt kínzások hatására beismerő vallomást tett, s ezért halálra ítélték.

A kivégzés időpontjára sok ember gyűlt össze az akasztófa körül, köztük volt a gróf is. Amikor a hóhér az áldozata nyakára tette a kötelet, a gróf felkiáltott: „Pardon! Én voltam!”.

A kocsis természetesen kegyelmet kapott.

Az akasztófát csakhamar le is bontották, már csak azért is, mert a felvilágosult uralkodó, II. József az ítélkezést kivette a földesúri joghatóság köréből.”

Egy nagy „földabrosz” itt bemutatott részletén megtalálható az akasztófa rajza is, mely valaha a „Fehér Vári Országút” (ma: 81-es út) Dózsa utca felé vezető leágazásánál, az „Akasztódombon” (Gerichtshügel) állt. Az utca legszélső háza mellett indul a parcellák számozása: Ezek 1-72-iga Lambergék, 73-96-ig a Berényiek birtokában voltak.

Fm. Levéltár Térképtára 1822. T.9.