Így kapott városi címet az Ezerjó hazája, Mór – 3. rész

Korábban olvashattak nálunk arról, hogy Mór századikként 1984. január 1-én kapott városi rangot. Sok olvasói hozzászólás, vélemény érkezett akkor – arról is, hogy lett Mór város, mi kellett ehhez, van-e erről hiteles dokumentumunk, stb. Hát van –  Folytatjuk:

Ott hagytam abba az előző részt, hogy az egészségügyi ellátással, a kultúrával, az oktatással és az idegenforgalommal még nem foglalkoztam – vagyis ezek következnek.

(Káldi Béla városi tanácselnök a várossá nyilvánítási oklevéllel – mellette Losonczi Pál, az Elnöki Tanács Elnöke, 1984. január 6.)

Ismét csak a Magyarország című hetilap 1984. január 22-i számát hívom segítségül, az írás címe: „Ezerjó és bauxit” – írta Balogh József:

„A vonzáskörzetre is kiterjedő hatáskörű kórház-rendelőintézet nemcsak a helységben, hanem annak közigazgatási határain túl is népszerű, a móri kórháznak jó a híre. „

Ez bizony így volt. Sokan pl. Székesfehérvárról is ide jártak szülni vagy a sebészeti osztályon műttették magukat.

Az idősebbektől ma is lehet hallani Dr. Répásy István sebész, orvos-igazgató (Mór Díszpolgára) nevét, vagy Dr. Felker Jenő és felesége, Dr. Halvax László és felesége,  Dr. Várkonyi Lajos (elnézést azoktól, akik nevét nem soroltam fel) és mások emlegetését…

Akkor még négy aktív osztállyal működött a kórház (sebészet, szülészet-nőgyógyászat, belgyógyászat, gyermekosztály). Sajnos, ez már a múlté.

A sebészeti osztály 2005-ben a Móri Kórházban  – fotó: Dr. Lendvai András

Nézzük, mit írt még az egészségügyről:

„Kedvező az egészségügyi ellátás: egy orvosra 1787 beteg jut. (Az országos átlag 2140) Kevesebb a bölcsődei férőhelyek száma: 70(80). Az ezer lakosra jutó évi szakrendelési órák száma 1028 (1243).

A szakrendelő-intézet ellátási körzetébe tartozó települések lakónépességének száma 35 300. Középfokú oktatási intézményekben a bejáró tanulók aránya 42 százalék.

A várossá vált nagyközség idegenforgalma szerény. Híres bormúzeuma ,idegenforgalmi  nevezetességei, műemlékei kívánják és várják a látogatót, az egy szerény turistaszálláson kívül azonban nincs szállodája.”

A Kórház – Rendelőintézet manapság Móron

Nos, ha valamiben, akkor ebben sikerült előrelépnünk, hisz színvonalas wellness hotel, valamint fogadók, panziók épültek azóta. Ugyanez a helyzet az éttermekkel, vendéglátóhelyekkel, vagy a pincészetekkel.

A kulturális életről ezt írta a lap anno:

„Kulturális élete azonban eleven. A hatalmas Lamberg-kastély ma kulturális központ, könyvtára forgalmas, a szövetkezeti könyvesbolt nagy forgalmat bonyolít le. Nemzetiségi kultúrája szépen fejlődik.”

Várossá nyilvánítási ünnepség után a Lamberg-kastély kiállítótermében, 1984. január 6.

Akkori viszonylatban bizonyára így volt. Hozzátehetjük, a Lamberg-kastélyban akkor is jó néhány szakkör, ifjúsági klub működött.  Tegyük hozzá, akkor a helyi üzemek is tartottak fenn klubokat (pl. az Ikarus,a Fémmű – ahol szintén rendeztek programokat).

A maival összehasonlítva (persze vannak, akik ezzel is elégedetlenek – ízlésük, igényeik alapján- szívük joga !) azért szűkösebb volt a kínálat.

A Móri Bornapokat Móri Napoknak  hívták abban az időben, rövidebb volt – kevesebb programmal.  Érdekes, hogy volt viszont (összesen kétszer a 80-as évek második felében) Móri Ifjúsági Napok a Bornapok táján.

Nem volt még Szent György-heti Vigasságok, Mórikum, Nyári Zenei Estek, Képzőművészeti Szabadiskola (bár valami azért már bontakozott !), Márton-nap, hogy ne soroljam tovább…

Az oktatás területén gyakorlatilag ugyanazok az intézmények működtek, mint ma – nyilván más felszereltséggel, más képzésekkel…stb, és pl. a Gárdonyi Géza Iskolának még Kisegítő Iskola volt a neve és nem ilyen szép helyen, szép épületben volt… – De működik már a Szent Erzsébet Római Katolikus Általános Iskola is, és időközben felépült a Petői Sándor Általános Iskola új épülete az alsósoknak.

A Gárdonyi Géza és Speciális Szakiskola manapság

 

A várossá nyilvánítási ünnepség után, 1984. január 6.

A fent említett hetilap ezzel fejezi be írását:

„Mór jó ideje állt a várossá nyilvánítás kapujában. A nagyközség tanácsa kérte, a megyei tanács javasolta a várossá nyilvánítást. Megkapta. Megérdemelte.”

Ennyi év távlatából nem tudjuk megítélni, ez így van-e. De miért feltételeznénk az ellenkezőjét ?

Eddig tartott a várossá nyilvánítással kapcsolatos visszatekintésünk – azaz még egy fejezet következik !

Többen kérdezték, kik voltak akkor a város vezetői ? – Utánanéztünk, az utolsó részben róluk olvashatnak röviden.

Tehát következik még: Mór nagyközség, a megszűnő Móri Járás és Mór város vezetői 1983-84-ben.

                                                                                                                                                           Nagy Pál

Megjegyzés: ez az írás – és majd a folytatás – nem kíván teljes történeti áttekintést nyújtani, nem az a célja, erre nem vállalkozom !  Néhány szemelvényt, érdekességet, tényt, számadatot szeretnék megosztani az olvasókkal.  Az sem kizárt, hogy kisebb tévedések előfordulhatnak – a dokumentumok azonban valódiak.

Ezúttal is köszönöm az értékes segítségét Sárdi Valériának !

 

A MÓRIKUM 2010-ben a Lamberg-kastély udvarán