Legendás orvosok, kórházak Móron annak idején…

(Móri látkép – a fotó illusztráció)

Mór történetének egyes korszakaival, az „őslakos” móriak, illetve a Mórra évszázadokkal ezelőtt betelepített német lakosság életével, szokásaival, mindennapjaival több alkalommal foglalkoztunk. Mindezek azonban szinte kimeríthetetlen témát szolgáltatnak…

„Azt, hogy a Lamberg uradalom is tartott fenn egy kórházat, Seidl Ignác egyik naplójegyzetéből tudjuk: „1858-ban az uradalmi kórház szalmával fedett orvoslakásépülete leégett.

Lamberg Teréz grófnő újjáépíttette és istállóval, kamrával megtoldva cseréppel fedette.”

Az 1850-60-as években egyetlen orvos volt Móron, Steiner Náthán, aki 1868-ban főorvos, majd járási orvos lett. 1881-ben Blau Lipót volt a községi orvos, de ekkor már külön orvost tartott a vasút is.

A régóta tervezett kórházra olyan kevés pénz gyűlt össze, hogy ezt a csekélységet a megyei kórház építésére utalták át.

Egy betegszobát járványos betegségek számára rendeztek be a községben.

A volt Manner laktanyában – ahol a szegényházat helyezték el – most egy hatágyas szobát kereszteltek el „Községi kórodának”.

Az Ipartestület is – egy fentről jött utasításnak eleget téve – 1896-ban ugyancsak berendezett egy szobát ilyen célra.

Egy évre rá Lőwy Miksa községi orvos két betegszobát rendeztetett be a község betegei számára.

Az első világháború után Brettschneider Henrik téglagyáros – miután a környező homokkészletek gyors fogyása miatt a gyártást befejezni kényszerült – házát járványkórház céljára ajánlotta fel.

Az épület falán levő emléktáblán erről ez olvasható:

Brettschneider Henrik és neje, Reich Julianna móri lakosok által adományozott Községi Járvány Kórház. Ezt a házat és a kórház felszerelésére 10.000 forintot e nemes szívű adományozók ajándékozták községünknek. Áldás emléküknek!

Az első világháború idejében két hadikórház működött Móron. Az egyiket a helyi Vöröskereszt, a másikat Lamberg Henrikné grófnő tartotta fenn.

A móriak által oly régóta várt kórház építése az 1940-es évek elején kezdődött. Igaz, ekkor még gazdasági iskolának szánták. 1944 végén a németek hadikórháznak rendezték be.

1945 után egy ideig valóban mezőgazdasági, majd politikai oktatás folyt benne. Végre 1957-tõl kezdődően járási kórház lett belőle.

Az idősebb móriak hálás szívvel emlékeznek a két világháború között itt munkálkodó orvosokra. Közülük egy Ruff és egy Szing nevû móri németajkú családból származott.

A tisztifőorvos ekkor Dr. Pekk Miklós volt. Arról is hallhattunk, hogy egyik-másik orvos, látva betege szegénységét, annak kezébe nemcsak a receptet, hanem annak kiváltásához szükséges pénzt is belecsúsztatta.

Érdekes színfolt volt akkor a móri utcákon egy kétkerekű kis „homokfutó” feltűnése, melyet egy kis ponyló húzott. A bakon ülő Lőwy József doktor így látogatta meg betegeit.

Paraszti foglalkozású páciensei nem lepődtek meg, ha honorárium gyanánt nem pénzt, hanem egy-két köteg szénát kért.

Külön tisztelet illeti meg az ugyancsak „bennszülött” móri Pentz István tisztiorvost, aki 1944 végétől 1945 márciusig az ostromlott Mór utcáit járva, s nem törődve a süvítve hulló aknákkal kereste fel a betegeket és a sebesülteket.

A mai Radnóti iskola alagsorában berendezett szükségkórházban kötözött, gyógyított, de ha kellett, operált is.”

(Részlet Schwartz Alajos: A móri németség története és élete c. könyvéből –  a szerző engedélyével)