/A képen: szüret Móron anno…/
Mór nem volt mindig az ezerjó hazája, történelme azonban gazdag és csaknem ezer éves a település. Ha figyelemmel kísérjük históriáját, Magyarország zivataros történelméhez hasonló… de nem is lehet más, már csak fekvésénél fogva sem. Tartson velünk, néhány fejezetben utazzuk végig képzeletben!
A befejező rész következik:
Az első három részt ugyanebben a rovatban (“Abszolút Mór”, “Anno”) olvashatja.
„…A lassan induló gazdasági fejlődést leginkább a borászat gerjesztette, ám a súlyos adók miatt igen feszült volt a légkör. Ahogy azt a felsőbbségnek is jelezték: „Az izzó tapló nyílt lánggal fenyeget”.
1810-ben hatalmas földrengés sújtotta Mórt, ezt számos utórengés követte 2 éven át. Kitaibel Pál és Tomcsányi Ádám, valamint Fabrici professzorok vizsgálták a térséget.
A 48-as szabadságharc idején Mór az osztrák erők utánpótlási vonalába került. Háromszáz népfelkelője, Kossuth követői Varga István kapitány vezetésével a Bakonyban keresett menedéket. A dragonyosok a közeli Lókúton fogták el Kossuth gyermekeit és nevelőjüket. A kilencvenes években kezdett a gazdasági egyensúly helyreállni a közben községgé visszaminősített Móron.
A polgáriasodást az 1866-ban létrehozott kaszinó fémjelezte, de csak 1914 február végén gyulladt ki az első villanyfény.
A felszabadulásig terjedő évek nagyjából hasonlóan teltek, mint más dunántúli helységekben.
A település 1984. január 1-én vehette fel ismét a városi címet.”
(forrás:a Magyar Nemzet című napilap 1985. október 10-i száma, Soós Péter aláírással)
most közreadta: Nagy Pál
Írj Te először kommentet "Mór történetéből – minisorozat: Az izzó tapló…"