(Fotó:kisvasut.hu)
A XX. században virágzott itt is a bányászkodás (sokan érkeztek ide az ország más részeiből, telepedtek le, alapítottak családot). Környékünk különösen gazdag volt barnaszénben, sorra alakultak a bányatársaságok, nyíltak tárnák. Ebbe a hullámba illeszkedett az 1921-ben létrejött Móri Kőszénbánya Részvénytársaság.
Földrajzi helyzet
Mór a Bakonyt és a Vértest egymástól elválasztó ÉNy-DK-i irányú süllyedékben, a Móri-árokban található.
A pannon időszakban tengerszoros, majd ősfolyók medre volt, így vastag üledék- és hordalékrétegek alakultak ki benne. Mai formáját a negyedidőszaki – ma is tartó – mozgások, a Bakony és a Vértes kiemelkedése hozta létre.
Mór mellett, az árok K-i oldalán magasodik az Antal-hegy, mely a Vérteshez tartozó sasbérc.
Az alapját alkotó triász mészkövet fiatalabb, eocén korú nummulinás mészkő fedi be közvetlenül, azonban a hegy Ny-i oldalán körben márga, és a benne kialakult mélyedésben eocén barnakőszén közbetelepülést találunk.
A szénmező három telepre oszlik.
A felső, 0,4-0,5 m vastag telep csak helyenként fejlődött ki.
A középső telep átlagosan 1,3 m vastag, amiből kb. 1 m a tiszta szén.
Az alsó telep felső része, kb. 0,5 m vastagságban tiszta szén, alatta átszőtt szén és égőpala helyezkedik el. A telepeket egymástól agyagrétegek választják el.
Felszíni szénkibúvásokról szóló leírás a XIX. sz. második felében született a Mór környékéről, ám a területen az érdemi kutatás csak a XX. sz. elején indult meg.
A Magyar Általános Kőszénbánya Részvénytársulat (MÁK Rt.) 1904-ben az Antal-hegy Ny-i oldalán a kibúvásokra alapozva mélyített fúrásokat.
A kapott eredmények szerint a széntelep vastagsága és minősége is erősen változó volt, ezért a MÁK a bányanyitástól elállt.
1929-ben a budapesti Sugár Vilmos Rt. is kutat, de eredménytelenül.
1932-ben a már működő bányákhoz kapcsolódóan a Zacskó és Tsa. Móri Kőszénbánya Rt., majd 1936-tól a később Pusztavámnál érdekelt Budapestvidéki Kőszénbánya Rt. is folytat kutatásokat.
(fotó:móri bányavasút – forrás:kisvasut.hu)
Bányaművelés története
1921 májusában a Winter testvérek megalapítják a Móri Kőszénbánya Részvénytársaságot, és a szénvagyon kitermelésére haszonbérleti szerződést kötnek a terület birtokosával, báró Trauttenberg Frigyes özvegyével.
Az első bányák a felszíni kibúvásokra telepített Ernő- és Imre-tárók voltak. 1922 februárjában már napi 120-150 t szenet hoznak felszínre, ám május folyamán vízbetörést kapnak.
A következő évben további tárókat nyitnak, és 1924 nyarára elérik a 200-220, 1925 őszére pedig a 280-300 tonnás napi termelést. Ezt közel egy évig tartani tudják, annak ellenére, hogy a munkáslétszám csökken.
Csak a jobb minőségű I. telepet (középső és felső telep) fejtik. 1928-ban s bányák kimerülése miatt a művelést beszüntetik, a 7 év alatt mintegy 384 kt szenet termeltek.
Felmondják a terület haszonbérleti szerződését, amit özvegy Trauttenbergné szerződésszegés címén perre visz, de a pert elveszti.
A bányaművelés egészen 1931 júliusáig szünetel, amikor is a Petrozsényből áttelepült Fekete Pál megkezdi a Winter-féle Móri Kőszénbánya Rt. által a Rudolf-, Ernő- és Imre-tárókban ill. a Meszes-völgyben lévő V. lejtős aknában visszahagyott pillérek fejtését.
Az igen egyszerű körülmények között folyó termelés mindössze 10, később 20 t/nap. 1932 júliusában Fekete Pál meghal, és özvegye a bányászati jogtól megválik. Az egy évnyi működés alatt kb. 5 kt az összes kibányászott mennyiség.
Fekete Pál özvegye a bányászat jogát a Zacskó Aladár és Kardos István által alapított Zacskó és Tsa. Móri Kőszénbánya Rt.-nak adja át.
Elsőként a Vajal-puszta közelében lévő Szt. Mór-tárót nyitják meg, és még azon az őszön termelésbe is állítják. Később a szomszédságában nyitják a VI. lejtős aknát, ezt követi Árki-puszta határában – a korábbi Ernő- és Imre-tárók közelében – a VII. lejtős akna és az Árki-táró.
A kezdetben 100-150 t/nap termelés 1935-re felfejlődik 350-450 t/napra, de a területen tervszerű bányaművelést nem alakítanak ki.
A jelentkező problémák oda vezetnek, hogy 1940-ban a részvénytársaság fizetésképtelenné válik.
A zárgondnokság alatt is folytatódik a termelés, sőt 350-700 t/napra növekszik, köszönhetően annak, hogy a háborús szénigények miatt a rosszabb minőségű II. telepi szén is vevőre talál.
1943-ban a Zacskó és Tsa. Móri Kőszénbánya Rt. beolvad az időközben létrejött Pusztavámi Kőszénbánya Rt.-ba, és ezzel az Antal-hegy előterében a szénbányászat is megszűnik.
Az 1921-től 1943-ig tartó időszak mérlege összesen 1,4 Mt szén kibányászása.
(a fotón egy jubileumi bélyeg:posta.hu)
Külszíni szállítás
A kitermelt szén szállítására 760 mm nyomtávú vasút épült, mely eleinte lóvontatással üzemelt, majd a termelés 1935-ös felfutását követően áttértek a gőzvontatásra.
A vasút a szenet a Móron felépített osztályozóba szállította, ahonnan 1936-tól már normál nyomtávolságú MÁV-vagonokban jutott el a móri állomásra.
A vasút fővonala az Árki-pusztán át Pusztavámra vezető út mellett vezetett közvetlenül.
A meszes-völgyi és a feljebb, Árki-puszta határában lévő bányák felé egy-egy leágazás vezetett, mindkettőhöz sikló csatlakozott. (forrás:tnikol.apaczai.elte.hu)
(a fotó archív: a Móri Szénbánya RT. részvénye)
Írj Te először kommentet "A Móri Szénbányászat története majd minden családot érintett…"