Szerintem mindannyiunktól megkérdezték már, ha más vidékre került: honnan jöttél? Ki büszkén, ki egykedvűen mondja: Mórról! – De tudjuk, honnan származik városunk neve? Vagy hogy mióta élnek itt emberek?
A város nevének eredetére többféle elképzelés is van:
Mór nevének eredete nem állapítható meg pontosan.
EGYIK ELKÉPZELÉS SZERINT a latin Maurus név fordításából származik, mely boldog Mór pannonhalmi bencés szerzetes, a későbbi pécsi püspök lehetett, aki a királyi székvárosban, Fehérváron is több alkalommal megfordult.
Ez elképzelés szerint a püspök szerzetes korában a Vértes és Bakony völgyét választotta elmélkedésre és később emiatt nevezték el volna a helyet Mórnak.
Boldog Mórról:
Pécsi Szent Mór illetve másutt Pannonhalmi Szent Mór (1000 körül – 1070 körül) bencés szerzetes, késõbb pécsi püspök.
Gyermekkorában került Pannonhalmára, a bencés szerzetesek nevelték. Ebből valószínűsíthető, hogy magyar szülők gyermeke. Felnőve a szerzetesi életet választotta, a Maurus, Mór nevet kapja a rendben.
Maurus volt Szent Benedek első tanítványa. Szent Mór pedig az egyik első magyar származású bencés lett.
Szent Imre herceg legendájából tudjuk, hogy Szent Márton hegyén volt benedekrendi szerzetes.
Amikor Imre egyik látogatásakor a testvéreket csókkal köszöntötte, Mórt hét csókkal illette, jelezve ezzel, hogy egészen tiszta, önmegtartóztató életet él.
Fiatalon, körülbelül 30 éves korában lett apát. Élénk kapcsolatot tartott fenn a Nyitra melletti Zobor-hegyi monostorral.
Az Annales Posonienses évbejegyzése szerint Szent István hívására 1036-tól a pécsi egyházmegye második püspöke lett. Szent Gellérttel és társaival ellentétben az 1046-os Vata-féle pogánylázadáskor nem történt baja.
I. András koronázásakor egyike volt a szertartást végző három püspöknek. Mór kézírását olvashatjuk a tihanyi apátság alapítólevelén (1055).
Feltételezhető, hogy jelen volt 1061-ben Szekszárdon az apátság alapításánál, és két évre rá õ temette ugyanott el I. Béla királyt. 1064-ben Pécsett békült ki egymással Salamon és Géza királyfi.
Ebben az időszakban írta meg az elsõ magyar legendát Szent Zoerárd (Szórád) Andrásról és zobor-hegyi Szent Andár és Szent Benedekrõl, az ún. Zobor-hegyi remetékrõl.
A 15. századból származó misekönyvek szentként említik, illetve martirologiumokban szerepel a neve, ezért az akkori pécsi püspök kérésére Boldog IX. Piusz pápa 1848. augusztus 4-én jóváhagyta és megerõsítette a pécsi egyházmegyében kialakult nyilvános tiszteletét, XI. Piusz pápa pedig 1925. december 4-én az egyházmegye társvédõszentjévé nyilvánította. Ünnepe: október 25. /a Boldog Mórról szóló rész forrása:hu.wikipedia.org/
EGY MÁSIK ELMÉLET SZERINT a XV. században jelentős közigazgatási tisztségeket betöltő Móri család nevéből származik a Mór név.
Ennek ellentmond viszont, hogy a Mour nevet már a XIII. századtól használták.
A HARMADIK, SOKAK ÁLTAL LEGVALÓSZÍNŰBBNEK TARTOTT ELKÉPZELÉS SZERINT a természeti-földrajzi környezettel magyarázható Mór nevének eredete.
A belterülettől délre elterülő vizenyős, mocsaras területre utalva a német morast a mocsár, mocsaras jelentésű szóból keletkezett.
A települést és környékét az újkőkor óta lakja ember, a Vajal dűlőben feltárt leletek tanúskodnak arról, hogy a korai és késői vaskorban is létezett itt település.
A móri árok fontos szárazföldi útvonalként szolgált a római korban, a településen haladt át a Gorsiumot (Tácot) Brigetioval (Ószőny) és Arrabonával (Győr) összekötő út.
A római kori település a belvárostól keletre, Vajalpusztán alakult ki. A honfoglaló magyarok a X. század első felében vették birtokba a Dunántúlt.
Ettől kezdve a Gyõr-Esztergom vonalától a Mecsekig az egykori Pannonia Árpád fejedelemnek és utódainak szállásterületéhez tartozott.
Taksony nagyfejedelem idején (955-972) Esztergom mellett új vezéri központ jött létre Fehérvár székhellyel. Az uralkodói székhely körül, annak védelmére katonai szolgálattal tartozó fegyveresek falvai alakultak ki.
A Fehérvárról Győrbe a fejedelmi szállásterületen át vivő útra is katonai szolgálónépek vigyáztak.
Ezzel magyarázható, hogy Mórt és térségét a Dunántúl birtokbavételét követő évtizedekben alapították, népesítették be a honfoglalók és utódaik.
Mór és térsége a magyar állam alapítását követő évtizedekben, a XI. század második felétől Fejér vármegye jelentős területévé vált.
A hagyomány szerint Szt. István építtette a mai magyar templom helyén állt románkori templomot.
Ami biztosan állítható, hogy Mór már 1080-ban népes település, tehát valószínűleg 1030 körül alapíthatták.
Ezt valószínűsíti, hogy 1020 körül nyitotta meg Szent István a Nyugatról Magyarországon keresztül Jeruzsálembe vezető zarándokutat.
Győr és Székesfehérvár között Mór a szárazföldi útvonal egyik fontos településeként kapcsolódott az államalapítás korának gazdasági, politikai vérkeringésébe.
Ez a szárazföldi útvonal – a Via Regia- jelentette a középkori Magyarország legjelentősebb összeköttetését Nyugat-Európával, s biztosította a Nyugatról hazánkon át vezető jeruzsálemi zarándoklatot, amely Győrből három nap alatt vitt Fehérvárra, s innen további három napig tartott az út Tolnáig.
Ezen az útvonalon nemcsak zarándokok, hanem kereskedők, iparosok, nem egyszer hadak is vonultak, de tudást, ismeretanyagot közvetítő eszmék is áramlottak.
Mór nevét, Mór Bencés remetétől I István királyunk fiának nevelőjétől kapta.