„…úgy veszem észre, változik az emberek ízlése…” – Geszler Tamás a móri borokról, a borvidékről

/Fotó: Geszler Tamás saját archívumából/

A Móri Állami Gazdaság megszűnését követően a Móri Borvidék önállóságának megszüntetése is szóba került. Pedig  – tekintsünk csak vissza! – borvidékünk múltja a történelmi időkben kezdődött. Mór község  1901-ben kérvényezte, hogy Mór és vidéke önálló borvidékként szerepelhessen. A XVIII. században forrt össze térségünk és az ezerjó története. Ekkor érkeztek a német telepesek,  ebben az időben telepedtek le Móron a kapucinusok is, akik a környék kiváló szőlőművelői lettek.  Később a nagy külföldi kereslet folytán a tokaji borok után a móri borokat vásárolták a legmagasabb áron.  Borvidékünk fejlődésében, a mindenkori ízlésnek megfelelő borok népszerűsítésében a fiatalabb borásznemzedéknek nagy szerepe volt és lesz. Egyebek mellett ezekről kérdeztem Geszler Tamást, a Geszler Családi Pincészet borászát is:

-Móri születésű.  Milyen kapcsolatban volt gyerekként a szőlővel, mi indította el ezen a pályán, és mikor szüretelt először saját szőlőjében?

Első ilyen emlékem a szüret volt, és hogy Apuval és Mamával kapálni kell mennem, ami akkor még nem feltétlen volt pozitív élmény, de ahogy múltak az évek, átláttam, hogy mennyire változatos és komplex feladat ez az egész világ. Továbbtanulásomkor fel sem merült, hogy ne ebbe az irányba menjek tovább, így lettem végül kertészmérnök.

-A móri bor régen nagyon kedvelt volt Ausztriában. Az 1930-as években is jöttek a Móri Bornapra az osztrák vendéglősök, gazdák. A monarchia korában – ha jól tudom – móri borozó is volt Bécsben.  Ön szerint külföldön újra ilyen népszerűek lehetnek a Móri Borvidék nedűi?

Régen a logisztika egy kicsit nehezebb volt és lassabb, de az ezerjó, mint fő fajta nagyon jól bírta a hosszú, zötykölődő utazást.  Mára ez már pár óra alatt letudható, mostani nehézség inkább már a jó borok közül kitűnni. Mi is folyamatosan azon vagyunk, hogy nyomot hagyjunk az emberekben a borainkkal, és még inkább hogy újra visszakerüljön az emberek fejébe a móri bor, a „legmagasabb polcra”. Azt veszem észre, kezdenek ránk odafigyelni külföldön is. Például Belgiumba már két helyre is szállítunk, és vannak érdeklődök más országokból is, de ez egy nagyon hosszú út kezdete még.

-Fontos a Móri Borvidék önállósága?

Szerintem nagyon fontos, hogy megmaradjon a borvidékünk önállósága, hiába mutat csökkenést a termőterület nagysága. Akik még művelik a szőlőt, azok szívvel-lélekkel teszik.  Hiába vagyunk az egyik legkisebb borvidék, a borok minősége azt mutatja, hogy kiemelt jelentőséggel bírunk Magyarországon.  Fontos, hogy az emberek jól be tudják határolni, ha kinyitnak egy üveg Geszler bort, és büszkén írjuk rá palackjainkra hogy móri.

-Milyen volt az idei termés, milyennek ígérkeznek az újborok?

Sajnos az aszályos időjárást a szőlő is megérezte, különösen a fiatalabb ültetvények. Kevesebb lett a termésátlag kb. 20%-al mint vártuk, de a minőségre nem lehet panasz. Szép szőlőket sikerült szüretelni, és így szép reményekkel vagyunk az újborok felé is. A héten kerül forgalomba az első újborunk, az Irsai Olivér. Senki nem fog csalódni, aki megkóstolja.

-Ön szerint milyen bortrendek várhatók a következő években?

Én úgy veszem észre, hogy változik az emberek ízlése. Régebben a testesebb vörös és fehérborokat keresték, de mára az illatos, gyümölcsös, könnyebb fehérborok felé nyúlnak sűrűbben.

-Ehhez a témához kapcsolódva: mely fajták lehetnek majd a legnépszerűbb móri borok?

A pincészetünknél az Irsai Olivér, Rosé és Zenit népszerűsége töretlen. Ami más pincénél megtalálható – mint pl. a Generosa, Sauvignon blanc, vagy akár az Olaszrizling – is nagy jövő előtt van. De azért a zászlóshajónk, az Ezerjó is meg fogja találni az utat az emberek poharába.

                                                               Nagy Pál