Szőlőőrzés Móron: Szőlőcsőszök, csőszlegények… 2. rész

/Darutollas kalap, Mór özv. Hübner Józsefné tulajdona. – Forrás:Library.hungaricana.hu/Gelencsér József – Lukács László: Szép napunk támadt. A népszokások Fejér megyében. /

Talán ma is érdekesek lehetnek a Mór és környéke  történetéről szóló régi híradások – mint például ez is:

(A cikk első részét ugyanebben a rovatban – „Abszolút Mór”  „Hagyomány” olvashatja!)

” Szőlőőrzés

…Minden szőlőhegyre két csőszlegényt osztottak be. A csőszlegény szeretője barátnőivel együtt a legény szolgálatba lépésének napjára fenyőágakból, zöld szőlőhajtásokból, szőlőlevelekből, őszirózsából egy kb. 60 cm átmérőjű koszorút (Hirtenkranz) készített. A koszorúra széles, piros, kék selyemszalagokat, lelógó maslit kötött. Ebédre tyúkhúslevest főzött, rántott húst, süteményt (Kwirzedl, Linzer, Katzenpratzl) sütött. A koszorút és az ételt a szolgálatbalépés napjának reggelén a csőszlegény és szeretője ünnepi viseletbe öltözve, vitték ki barátaik, barátnőik kíséretében a hegyre a csőszkunyhóhoz (Hütte).

Három-négy méter magas póznára (Hirtestangl) kötötték a koszorút, majd a póznát a kunyhó mellé a földbe ásták. A felállított csőpózna az egész hegy számára jelezte, hogy a csőszlegények elkezdték a szőlőőrzést. Szőlővel, almával, körtével, a kunyhót is feldíszítették, majd a csősszel (Bergmeister) és a jelenlévő barátokkal, barátnőkkel együtt elfogyasztották az ebédet, ittak, énekeltek. Arra is volt példa, hogy valamelyik legény harmonikázott, s a jelenlevők a kunyhó előtt táncoltak.

A csőszlegények ezen a napon ünnepi ruhát: fekete finomposztó kabátot, csizmanadrágot, csizmát, mellényt, fehér inget, darutollas kalapot (Kranefederhut) viseltek. Darutollas, hímzett szalagos kalapban mentek a móri legények a bálokba is. A kalapdíszt szeretőjüktől kapták. Boltban vásárolták meg a lányok a darutollat, a széles, fehér, rózsaszín, vagy világoskék szalagot, a művirágokat. A teljes szélességben hímzéssel díszített szalag mögé szúrták a darutollat, a rozmaringszálat, aszparátuszt és a művirágokat.

A csőszlegények kezükben hatalmi jelvényüket, a csőszfokost (Hirtenhackl) tartották. Ez leggyakrabban félkör vagy félhold alakú, vésett díszítésű kovácsoltvas balta. Legtöbbször 70-90 cm hosszú keményfa nyelét is faragott virágornamentika borítja. Nyelének alsó végéhez hosszú, széles bőrszíjat kötnek. Ez igen díszes szíjgyártó munka: különböző színű bőrökből készült rátétes díszítéssel, cifra rézgombokkal kiverve. A csőszlegények e szíj segítségével karjukon, vállukon lógatták a fokost. A csőszfokos a csőszlegények felszerelése, a csősznél (Bergmeister) csak görbe bot (Stock) volt.

Móron 1976-ban Hübler Józsefnél egy darutollas kalapot és egy csőszfokost találtam. A félkör alakú fokost 1908-ban egy móri kovács, nyelét egy helyi asztalos, szíját móri szíjgyártó készítette. A szép formájú kovácsoltvas fokos díszítetlen, keményfa nyelén vésett növényi inda fut végig. Szíjára piros-sárga-fekete bőrrátétes díszítés, réz- és porcelángombok, rézkoronák kerültek. Nyelének hossza 87 cm, a fokos szélessége 13 cm. A fokost a mai tulajdonos édesapja, Hübler Ferenc (szül. 1888) csőszlegény korában használta a Táborhegyen és Örömhegyen 1908-1909-ben…”

FOLYTATJUK!

Forrás:Library.hungaricana.hu/Gelencsér József – Lukács László: Szép napunk támadt. A népszokások Fejér megyében. – Fejér megye néprajza 3. – Szent István Király Múzeum közleményei: A sorozat (1991)