Franciaországban bírálhatta a sajtokat Bráyerné Bede Krisztina

/Középen Bráyerné Bede Krisztina/

Három és fél éve írtunk Bráyerné Bede Krisztináról, aki akkor lett az ország első sajtbírálóinak egyike.  Ő egyébként Balinka község Mecsér településrészén él, maga is készít sajtot.

Néhány nappal ezelőtt abban a megtiszteltetésben volt része, hogy (Magyarországról negyedmagával) Franciaországban bírálhatott. Ottani élményeiről kaptunk tőle egy élménybeszámolót, melyet változtatás nélkül teszünk közzé:

„Hétfőn került megrendezésre Franciaország egyik legnagyobb sajtversenye, melyen 202 asztalnál 1600 sajt került elbírálás alá.

Mi ketten Bányainé Dórival egy francia sajtkészítővel és egy párizsi sajtkereskedővel bíráltunk egy asztalnál, a fordításban és tolmácsolásban pedig a francia-magyar mezőgazdasági és környezetügyi attasé, Bartha Péter volt segítségünkre.

Kiváló asztaltársaság, rendkívül kedves emberek, akikkel nagyon könnyű volt együtt dolgozni! A francia kollégák minden sajtról meséltek, a bírálati szempontokban pedig teljes volt az egyetértés!

Jó volt tapasztalni, hogy a nálunk sokkal nagyobb sajtkultúrával rendelkező fiatalemberekkel teljes összhangban tudtunk bírálni, a sajtok pozitív és negatív megítélésében is egyforma volt a véleményünk. Büszkén mondhatom, hogy helyt állt a magyar delegációnk!

Lágy, fehérpenésszel érő, camambert jellegű sajtokat zsűriztünk, melyek közt volt gyengébb és karakteresebb típus is. Nem mondanám, hogy mindegyik minőségétől elállt a szavunk – szintén jó tapasztalás, hogy a franciák sem tökéletesek! Van hova fejlődnünk, de a magyar sajtkészítők krémje igenis büszke lehet magára, nincsenek sokkal lemaradva! És hát a franciáknak van pár lépés előnyük no…

Jutott idő egy kis kikapcsolódásra is, érkezésünk napján nyakunkba vettük Párizst és megnéztük a főbb látnivalókat. Hétfőn a verseny után a Sacré-Coeur és a Montmartre bohém negyede volt az úticél, ami az én nagy szerelmem! Ott szívesen elvesznék még egy kis időre…

Zárásként a harmadik nap elutaztunk Livarotba a Graindorge sajtüzembe, illetve Camambert faluban egy kisebb sajtkészítő műhelyt volt szerencsénk megnézni, ahol az eredeti receptúra alapján készítik az eredetvédett camambert sajtot.

Mindkettő inspiráló élmény volt! És persze fel is tankoltam egy táskányi sajttal, ami a reptéren már messziről érezhető és észrevehető volt! Így érkezem most kedd éjjel haza, teli élményekkel, tapasztalatokkal és finomabbnál finomabb sajtokkal! Még nem tudom, pár hét biztosan, mire újra neki tudok fogni az új sajtkonyhámban a sajtkészítésnek, de az biztos, hogy sok új tervem és ötletem van!

(És ami még hozzá tartozik a történethez…a hála! Hálás vagyok a férjemnek, hogy ezt lehetővé tette, és az édesanyjának, hogy segített a gyerekekkel. Nélkülük ez az utazás nem valósulhatott volna meg!)