A „koponyák hegye” Bodajkon (+Videó)

/Képkocka a múzeum kisfilmjéből/

Lakossági bejelentőknek köszönhetően vált ismertté, hogy vélhetően középkori őseink tömegeinek nyughelye a bodajki Kálvária-domb. Egy közműárok ásása során, teljesen váratlanul láttak napvilágot embercsontok a kegyhely kálváriája mentén. A Szent István Király Múzeum munkatársai Szücsi Frigyes vezetésével legalább 24 egyén földi maradványait tárták fel, kizárólag ott, ahol a közműárok a sírokat megbolygatta. Bodajk ősisége köztudott, az egyházi források is leírják, hogy már a középkorban is plébániaként üzemelt a részletekről Mórocz Tamás, a Bodajk – Segítő Szűz Mária Plébánia plébánosa beszélt. A legrégibb magyar búcsújáró helyről és a mentő feltárásról a Múzeum videó-összeállításából tudhatják meg az izgalmas részleteket.

Bejelentés alapján érkezetek Bodajkra a Szent István Király Múzeum szakemberei és a megyei Kormányhivatal Építésügyi és Örökségvédelmi Főosztályának képviselője. A Kálvária-dombon nem megszokott látvány fogadta a szakembereket, ugyanis egy közműárok ásása során, embercsontok kerültek elő a kegyhely kálváriája mentén. A mentőfeltárást megkezdték Szücsi Frigyes irányítása mellett.

„Váratlanul kerültek elő az emberi maradványok egy beruházás során. Villanykábelnek ástak árkot gépi földmunkával, amikor előbukkantak az emberi csontok a sziklás talajból. Nyilvánvalóvá vált az elején, hogy itt régészeti korú, tehát régi elhunytakról van szó, így mentőfeltárásba kezdtünk. Nem került elő korhatározó lelet, ennek ellenére arra megállapításra jutottunk, hogy ez itt egy kiterjedt temetkezési hely, amit valamikor talán a középkor folyamán legkésőbb a kora újkorban létesíthettek. Azért gondoljuk ezt, mert egyrészt az elhunytak nagyon közel helyezkednek el egymáshoz, néha több rétegben, ami a középkori templom körüli temetőkben tapasztalt állapotokra emlékeztet, másrészt mindegyik nyugat-keleti tájolású, tehát a lábuk van kelet felé, fejük nyugaton és arccal kelet felé néznek.” –  mondta el Szücsi Frigyes a Szent István Király Múzeum régésze.

Legalább 24 személy földi maradványait tárták fel a múzeum szakemberei. Kizárólag ott, ahol a közműárokkal kapcsolatos munkálatok a sírokat megbolygatták.

Bodajk ősisége köztudott, az egyházi források is leírják, hogy már a középkorban is plébániaként üzemelt. Amikor a kapucinusok a 17. században Bodajkra kerültek, akkor találkoztak azzal a hagyománnyal, ami szerint Szent István éjnek idején idejárt imádkozni. Ez a hagyomány itt élt abban a kis közösségben, akik a török hódoltság után meg tudtak maradni. Mórocz Tamás bodajki plébános azt is elmondta, hogy a kapucinus források leírták egyértelműen, hogy egy középkori kápolnát építettek vissza, amiből kegytemplomot, kegyhelyet építettek.

„Egész különleges, amit itt találtunk, hiszen erről semmilyen forrásunk nem tanúskodott, hogy a Kálvária-domb temetőként funkcionált volna. A 20. század során tudjuk azt, hogy voltak akik innen szórták szét a hamvakat és ezt a szent helyet, mint temetkezési helyet használták. Várjuk az eredményeket, hiszen ez bennünket is megerősíthet sok mindenben. Hozzájárulhat ahhoz, hogy Bodajk ősiségét az egyház hagyományok szemszögéből is megerősítse. Ha itt megtalálunk egy középkori temetőt, az ahhoz tartozó temetkezési kápolnát, vagy magát azt a kápolnát, amely szent helyként funkcionált és a kegyhely ősiségét jeleníti meg, akkor valóban még jobban kézzel fogható, hogy ez a hely szent volt már a 18. században és már azt megelőzően is.” – fogalmazott Mórocz Tamás.

A mentőfeltárás eredményei egyre biztosabban jelzik, hogy egy középkori temetkezési hely nyomait őrzi a bodajki Kálvária-domb. Szücsi Frigyes a mentőfeltárást irányító régész ennek részleteiről is beszélt.

„Nemcsak a templomokat tájolták nyugat-keleti irányba, úgymond „keletelték”, hanem a temetkezések is követik ezt a tájolást. Itt is ez a jellemző. A melléklet nélküliség szintén fontos, nincsenek különböző melléjük helyezett tárgyak, amiket így utólag régészeti leleteknek nevezünk és meglepő módon nincsenek viseleti elemek se, de a középkorban és a kora újkorban mégis vannak olyan temetkezési helyek, ahol nem is olyan meglepő ez. Ezen adatok összessége eredményezi azt, hogy azt gondoljuk, hogy egy középkori eredetű temetkezési helyen állunk, ahol több száz temetkezés lehet még a lábunk alatt itt a Kálvária-dombon.”– összegezte Szücsi Frigyes hozzátéve, hogy ha helytálló a gondolatmenet, akkor a helyszínen lennie kell egy templomnak, vagy legalább egy kápolnának. Ennek felderítésére talajradaros vizsgálatot is végeztek a Nemzeti Múzeum munkatársai. Stibrányi Máté régész, örökségvédelmi szakember és csapata nekiállt a vizsgálatoknak. Klembala Zsombor geofizikus a talajradar segítségével kutatott és végzett méréseket.

Ezek roncsolásmentes módszerek: régészeti feltárás nélkül van arra lehetőség, hogy különböző épületnyomokat, vagy egykori emberi beásás nyomokat kimutassák a föld alatt. Meglepő módon ezek a módszerek a temetkezések kimutatására nem jók, viszont a föld alatti épített örökségünk felderítésére kiválóan alkalmasak. Amennyiben valóban itt van egy templom, és minden feltétel kedvező ehhez a vizsgálathoz, akkor van arra jelentős esély, hogy ezt ilyen módon megtalálják.

A kapcsolódó videó ITT elérhető.

Forrás: OKK Fehérvár