Mór környékének krónikájából – Vízbetörések és bányabezárás Balinkán

/A kép illusztráció! – Fotó:Pixabay/

Talán ma is érdekesek lehetnek a Mórral és környékével kapcsolatos régi  híradások, érdekességek… – mint például ez:

(Az első részt „Mór környékének krónikájából – Bányanyitás Balinkán” címmel ugyanebben a rovatban – „Színes”- olvashatják)

„…A propagandagépezet azonban már a nyitást megelőzően beindult. A Fejér Megyei Néplap 1951 augusztusában cikket jelentetett meg, Egy bányász 1954- ben címmel. Ebben Tankó Fábián ifjúmunkás meséli el, hogy milyen lesz a bánya három év múlva. E szerint Európa egyik legkorszerűbb, leggépesítettebb bányája épül Balinkán. Mint írja a kiváló gépesítés hatására a bányászélet könnyű lesz. Az akna szájától majd üvegfolyosó vezet az öltözőkig és a fürdőkig, és minden dolgozó szép új lakásban fog lakni, olvashatjuk a cikkben.

Az eredeti célkitűzés, miszerint a balinkai bánya egy jól felszerelt mintabánya lesz, csak részben valósult meg. A fejtést és a szállítást még hosszú ideig kézzel oldották meg. Az első frontfejtések 1954 után indultak meg, ekkor azonban még csak a termelés 7,4%-át adták. A bánya ácsolatait is fából, kézi munkával készítették el, az acél biztosítók használata csak 1956 után kezdődött meg.

A bányanyitás hanyag előkészítése és a feszített tempójú kivitelezés hamar megbosszulta magát. Az alig egy éve működő bányában 1952-ben vízbetörés történt. A víz december 23-án reggel 3 órakor tört be. A vízhozam folyamatosan növekedett, hamarosan elérte a 8-10 m3-t, amelyet a rendelkezésre álló szivattyúkkal már nem tudtak ellensúlyozni és a bánya teljesen elúszott.

Ekkor a szakértők egy része már a bánya feladását javasolta, mások viszont szovjet tanácsadók segítségével elkészített víztelenítési terv alapján 80 nap alatt akarták újra termelővé tenni a bányát. Végül a balinkai bányában a termelés csak 1953 júniusában indult meg újra. Előtte, a kármentesítésen és a vízkiemelésen kívül más tevékenységet nem végeztek. 1964-ben ismét vízbetörés történt, melyet a Dunántúl jelentősebb üzemeinek összefogása következtében sikerült ugyan megfékezni, mégis hatalmas károkat okozott.

A bánya termelése az 1950-es években az évi 200 ezer tonnát sem érte el, a ’60-as években sikerült a szénkitermelést 500 ezer tonna közelébe feltornászni, de a bányanyitáskor meghatározott napi 2000 tonnát, azaz évi 700 ezer tonnát soha nem érték el.

Tekintve, hogy a balinkai barnaszénnek magas a kéntartalma és alacsony kalóriaértékű, főleg erőművekben hasznosították. 2004-től a Magyar Villamos Művek semmiféle szénalapú elektromos áramot nem vett át, az erőművek bezártak, a bányák feleslegessé váltak.

A balinkai bánya 2003. április 18-án befejezte a termelést, ekkor mintegy 400 munkahely szűnt meg…”

Forrás:Library.hungaricana.hu/ Céhládától az adatbázisig. Új utak és eredmények az ipartörténet kutatásában – A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 26. (Veszprém, 2012)  / Czetz Balázs: Egy utópia története

Kiemelések tőlem – A szerk.