Mórról indult el Kossuth gyermekeinek elfogására… – Mór a szabadságharcban

/KÉPRÉSZLET: Kossuth Lajos gyermekei 1850 ( Ismeretlen festő): Kossuth Vilma (1843-1862), Kossuth Ferenc (1841-1914) és Kossuth Lajos Tivadar (Tódor) (1844-1918). Az 1850-es években készült festmény alapján – Forrás:Wikipedia/

Mór történetének egyes korszakai, a lakosság élete, szokásai, mindennapjai szinte kimeríthetetlen témát szolgáltatnak… – Mint például ez is:

A történet előző részei ugyanebben a rovatunkban (“Abszolút Mór” “Anno”) olvashatók!

„…Zámolyt — azt a községet, mely a szabadságharcban mindvégig „rebellis” magatartásáról és szelleméről volt ismert — egy lovasalakulattal megerősített gyalogos osztag szállta meg. A megfélemlített lakosok 30 fegyvert adtak át a császáriaknak, de Jablonowskinak ez sem volt elegendő: házkutatást rendelt el. Letartóztatta a bírót, a törvénybírót és a községi elöljáróság tagjait, majd deresre húzatta s a lakosok előtt megbotoztatta őket. Hat letartóztatottra 60, tizenkettőre 40, háromra pedig 10 botütést mértek. A botozást követően a „veszedelmes” egyének közül a fiatalabbakat azonnal besorozták. Zámolyt sem hagyták el üres kézzel a megszállók: 20 vágómarhát hajtottak el, 400 mérő zabot, 100 mérő lisztet, szénát raktak kocsikra. A zámolyi megtorlást követő napon — augusztus 27-én — Csákberényben tevékenykedtek a császári tábornok katonái. A pusztavámi szabómesternél honvéd egyenruhákat foglaltak le.

Csórón állomásozó egységét Fehérvárcsurgóra vezényelte Jablonowski. Döntését meghatározóan befolyásolta, hogy a csóriak a katonai terhek csökkentését kérték a császári biztostól. A Fehérvárcsurgóra rendelt alakulat Bodajkon is házkutatást tartott.

A Jablonowski-dandár egységei nemcsak a sármelléki és a Csákvári járás felső kerületeiben tevékenykedtek, hanem a szomszédos Veszprém megye falvaiban is gyakran megjelentek. Kovács Pál ügyvéd augusztus 25-én indult el Mórról egy gyalogos századdal és egy szakasz lovassággal Zirc irányába, hogy célját — Kossuth gyermekeinek elfogását — megvalósítsa. A különítmény Lókúton letartóztatta Kossuth gyermekeit és nevelőjüket. Pénzeskúton elfogták Splényi grófnőt három leányával, közöttük volt Guyon tábornok felesége gyermekeivel. A foglyokat Kovács ügyvéd 26-án hajnalban adta át Jablonowskinak, majd a délutáni órákban erős katonai kíséret mellett Győrbe szállították őket.

A császári tábornok a sármelléki járás felső kerületében fekvő helységek megszállásával nemcsak katonai feladatait teljesítette, hanem a vidék ellenforradalmi főurainak is „visszaadta” hatalmát, akik szuronyok segítségével úrrá lettek uradalmaik cselédsége, a községek parasztsága fölött. Nem is késlekedtek hálájuk kifejezésével. A nép szabadságvágyát katonai erővel megtörő tábornok is elégedett volt az így elért eredménnyel. Haynauhoz írt jelentésében arról szólt: a nyugalmat, a rendet évekre biztosította.

Az 1849. augusztus 21-én Klapka és Csorich megkötötte 14 napos fegyverszüneti egyezmény lejárta előtt — augusztus 29-én — Ferenc József Nugent táborszernagyot, a II. tartalékhadtest parancsnokát a Komárom várát körülzárva tartó erők főparancsnokává nevezte ki. A táborszernagy utasította Jablonowskit, hogy dandára minden egységével — 4 zászlóalj gyalogság, 3 lovasszázad, 2 üteg — szeptember 1-ével vonuljon Kisbérre, a dandárparancsnokság azonban maradjon Móron.

Nugent, mielőtt megindult a Székesfehérváron és környékén tartózkodó egységeivel Komárom alá, a II. tartalékhadtest kötelékébe tartozó megszálló feladatot teljesítő alakulatokat hagyott hátra Fejér, Tolna és Veszprém megyében. A Hohenlohe-gyalogezred 4. zászlóalja megszállva tartotta Tolna megyét; 2 század Szekszárdot, 3 század Földvárt és egy század a Fejér megyében levő Adonyt. A Pirte-gyalogezred egy fél üteggel megerősített 4. zászlóalja Veszprém városát, egy század pedig Füredet szállta meg. Nugent a tartalékhadtest fő erőivel, 10 zászlóaljjal, 5 lovasszázaddal, 5 és fél üteggel — közel 7000 fő — megindult Mór felé, ahonnan szükség esetén támogatni tudta az Ács környékén állomásozó Csorich altábornagyot.

A tartalékhadtest kivonulása után sem történt a katonai terhek terén jelentős változás. 10 000 adag kenyeret és 400 akó bort kellett Mórra szállítani.

A megye is jelentős mértékben hozzájárult Nugent egységeinek élelmezéséhez. Nagy Zsigmond megyei biztos kimutatása szerint augusztus 20-tól a községek — elsősorban a város közvetlen közelében fekvők — 2650 pozsonyi mérő kenyérgabonát, 42 613 kenyér-, 56 039 zab-, 32 435 szénarészietet, 331 q lisztet és 516 vágómarhát szolgáltattak be. Szeptember 19-én 1120 főből álló helyőrség érkezett Székesfehérvárra. Élelmezésük nagyrészt a megye feladata volt, de a falvak az újabb terheket csak óriási erőfeszítések árán tudták teljesíteni.

A parancsok megtagadására mindezek ellenére nem került sor, mert a szembenállástól visszatartotta őket a rekvirálás, a katonák elszállásolása, a megtorló intézkedések; elsősorban a sorozások és letartóztatások.

A szabadságharc katonai vérbefojtását követően Fejér megye népe osztrákellenességének hol burkoltan, hol nyíltan, de hangot adott…”

(Kiemelések tőlem – a szerkesztő)

Forrás:libraray.hungaricana.hu/Fejér Megyei Történeti Évkönyv 12. (Székesfehérvár, 1978)  /Tanulmányok / Erdős Ferenc: A polgári forradalom és szabadságharc története Fejér megyében 1848 – 1849

 

/KÉP: Kossuth Lajos gyermekei 1850 ( Ismeretlen festő): Kossuth Vilma (1843-1862), Kossuth Ferenc (1841-1914) és Kossuth Lajos Tivadar (Tódor) (1844-1918). Az 1850-es években készült festmény alapján – Forrás:Wikipedia/