Mór látképét is meghatározza: Kapucinus templom és rendház

/Fotó:Nagy Pál/

„A kapucinus rendet 1528-ban alapították, mint hatalmas ferences család önálló harmadik ágát. 1574-tõl engedélyezték a rendnek külföldi terjeszkedést. Jellemző a rendre a mondat: „Ahová senki sem akart elmenni, elment a kapucinus”. A legszélesebb néprétegekben terjesztették az igét.

Legismertebb alakja a rendnek Brindisi Szt. Lőrinc, akinek legendás fehérvári csatáját máig őrzi az emlékezet. Móron 1695-ben telepedtek meg, miután Hochburg János özvegye, Hartmann Johann végrendeletileg 10 000 Ft-ot utalt ki annak 500 Ft-nyi kamatjával együtt a rend részére templom és kolostorépítés céljából.

1701-ben készül el a rendház és templom, melyet július 24-én szentel fel a kalocsai érsek és veszprémi püspök, gróf Széchenyi Pál.

A rendház rövid időn belül valóságos kapucinus központtá válik, ahol sokszor 15-18 atya is tevékenykedik egyszerre.

Térítő tevékenységük nemcsak Mórra, hanem a környező településekre is kiterjed, úgy, mint Bodajk, Tata, Pusztavám, Bokod. Tevékenységük átnyúlt egész Veszprém és Komárom megyékre.

A kapucinusok valóban a szegények lelkipásztorai voltak, bekapcsolódtak a mindennapokba. Ezt bizonyítják a kegyeleti emlékhelyek, a kápolnák, búcsújárások, körmenetek.

Ők voltak az első tűzoltók (1766), jobbágymegmozdulások alkalmával ők közvetítettek úr és paraszt között életük kockáztatásával.

A kapucinusok a lelki gondozás mellett a lakosság támaszai is voltak.

A XVIII. sz. első felében, amikor súlyosabbnál súlyosabb járványok és egyéb betegségek szedték áldozataikat, a móriakat és a környező falvak lakóit a szakállas barátok gyógyították.

1734-ben a rendházban létesült az első gyógyszertár, ahol a gyógyszereket nem pénzért árusították, hanem az igénylők „alamizsnát” adtak a szolgáltatásért.

A patikát 1807-ben kénytelenek voltak eladni a rendház felújítása miatt.

Az 1810-es földrengés súlyos károkat okozott a templomban és a rendházban. A plébániatemplom rangjára emelt épületet egy emberöltőn át részleges felújításokkal óvták meg az összedőléstől.

Kapucinus templom – Fotó:Nagy Pál

Mivel azonban az eredetileg 600 fő befogadására épült templom nem tudta befogadni az időközben 4 ezer főre duzzadt híveket, egyre sürgetőbbé vált korszerűsítése.

A kiegyezést követő gazdasági fellendülés teremtette meg a pénzügyi alapokat ahhoz, hogy az adományokból végre megépülhessen az új templom. 1880. áprilisában kezdődtek meg a munkálatok.

A megnagyobbított templomot 1881-ben már fel is szentelték, az istentiszteletet is meg lehetett tartani.

A homlokzatból félig kilépő gúlasisakos torony építését 1884-ben kezdték meg és 1885-ben két új harang beépítésével fejeződtek be.

Az eredetileg barokk stílusú templomot eklektikus stílusban építették újjá. A rendház a templommal egybeépített, nyolctengelyes kivitelű. Kb. 10000 kötetes, jó állapotú rendi könyvtárral rendelkezik.

Az oltár mellett az 1848-ban meggyilkolt Lamberg Fülöp Ferenc vörösmárvány emléktáblája áll.

A kiterjedt Lamberg család több tagját a templom altemplomában temették el.

1950-ben a szerzetesrendek feloszlatásával a móri kapucinusoknak is el kellett hagyniuk rendházukat, hogy helyüket világi papok vegyék át. 1989. őszén tértek vissza aztán Mórra.

Nagy erőfeszítéssel és összefogással sikerült a rendnek a kolostort, valamint templomaikat kívülről és belülről rendbehozatni és a plébániai életnek új lendületet adni.

1994-ben szentelték fel az új, Szt. Imre és Szt. Konrád harangokat.” (Kisvári Edina)

Forrás:moriplebania.hu